Az ünnepelt meghatottan ült a színpadon egy fotelban, és mesélt az életéről. Majd művész barátai meséltek róla. „A tehetségem állítólag már gyerekkoromban megmutatkozott, bár nem akadályok nélkül. ’Nagyon jól ír, kitűnően fogalmaz, csak túlságosan modoros. Egyébként is túl veszélyes foglalkozás írónak lenni’ – mondta rólam az egyik tanárom. Aztán volt sok tanárom, mert néhány balhé és egy rendőrségi ügyem után Budapest összes középiskolájából kicsaptak. A vizsgálatok során az egyik rendőr így jellemzett engem: nagy képességű fiú. Azért ez elég nagy dicséret” – mesélt magáról az ünnepségen Bereményi Géza.
Dés László: „Géza a világ legszabadabb embere”
„Nem nagyon érdekli, mit eszik, nem érdeklik a tárgyak, a szép lakások – világéletében bárhol ellakott. Sose volt jogosítványa, eszébe sem jutott autót vezetni. Ha nincs kötődése az embernek semmilyen anyagi természetű dologhoz, az maga a szabadság. Így Géza a világ legszabadabb embere, mert nem kötik le fölösleges dolgok az energiáit, az agykapacitását, lehetősége van csak azzal foglalkozni, ami izgatja, ami igazán fontos. Egy alkotó embernél ez a legfontosabb.”
Cseh András: „Születésemtől ismer”
Cseh Tamás fia, András is köszöntötte Gézát. Édesapja nyomdokaiban járva, ő is zenész lett, gitározik, énekel, és megtévesztésig hasonlít Tamásra. A szeme, a hangja. „Géza a születésem óta, negyvennégy éve ismer engem. Akkor már az édesapámmal tíz éve alkottak, dolgoztak együtt. Én mindig ott sertepertéltem körülöttük. Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd Géza nekem is ír dalokat – már több mint negyvenet.”
Für Anikó: Rafinált férfi
Anikó első két lemeze, a Nőstény álom és a Kitalált világ dalszövegeit Bereményi Géza írta. „Erre nagyon büszke vagyok. Géza szokta mondani, volt idő, amikor nem értett a nőkhöz, de most úgy érzi, rafinált férfi lévén már belülről ismeri őket. Én a fiúkat nem értem, Karinthy Frigyes idézve: mindkettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”
Hrutka Róbert: „Az első közös dalunk szövegét Géza összetépte, és kidobta a szemeteskosárba. Igaza volt.”
Írta és rendezte: Bereményi Géza
Pénz, ügyeskedés, a túlélés erkölcsi dilemmái… Ezek írják felül a törvényeket a háború utáni Budapest zűrzavarában a Teleki téri piacon. Az Eldorádó Cannes-ban is sikert aratott, és máig a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotása. „Az ember életében nem az a fontos, ami megtörtént, hanem amire emlékszik. A múlt nem múlik el, csak megtanulunk együtt élni vele” – mondja Bereményi.
Széchenyi István portréja nem emlékműként, hanem drámai, belső vívódásokkal teli emberként jelenik meg a filmben. „A történelem nem dicsőség, hanem teher. A film nem történelemóra, hanem sorsdráma. Nem legendát akartam forgatni, hanem egy esendő embert megmutatni. Széchenyi története ma is aktuális: hogyan lehet felelősen gondolkodni egy nemzet jövőjéről.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
