Reggelim: „Volt idő, amikor egész nap úton voltam: próbáról a szinkronba, onnan előadásra rohantam. Így összevissza ettem, inkább csak éjjel, amikor persze már farkaséhes voltam.
Egy idő után muszáj volt ezen változtatni, hiszen jöttek az egészségügyi problémák.
Ma viszont, ha jól figyelek a testem jelzéseire, azt a szervezetem is meghálálja. Ennek ellenére még mindig inkább későn reggelizem, szinte már ebédidő van, mire megéhezem. Ilyenkor van, hogy csak egy kis gyümölcsöt kívánok. A mostani időszakban főleg kivit, áfonyát. Ezeket előszeretettel keverem a zabpelyhembe is. A citrusféléket – a citrom kivételével – nem szereti a szervezetem. De a lágy tojás friss zöldségekkel is nagy kedvencem. Régen, gyerekkoromban hatalmas konyhakertünk volt. Sok testvérem volt, és nehéz körülmények között éltünk, de mindig lett mit ettünk, leginkább azt, amit a kert adott. És kútvizet ittunk. A vízfogyasztásra ma is ügyelek. Kávét nem is iszom, mert magas a vérnyomásom. Legfeljebb koffeinmenteset.”
Tízóraim: „Naponta kétszer vagy háromszor eszem. A tízórait nem is ismerem, mi az.”
Rajong a görög konyháért
Bencze Ilona számára a legszebb ajándék, amikor unokáját magához ölelheti. Természetes, hogy amikor csak tud, repülőre ül, hogy lássa Görögországban élő lányát és annak családját. Szerencsés egybeesés, hogy a színésznő rajong a görög konyháért. „Azt szeretem a leginkább benne, hogy még olyankor sem nehezülök el étkezés után, amikor dús ételt választok. Hiszen minden fogást olívaolajjal készítenek, és mindegy, hogy a zöldségeket hidegen vagy melegen tálalják, mert mindenhogy finomak. Arról nem is beszélve, hogy ott mindig érett az avokádó, amit nem csak salátákba tesznek, csak úgy, rákockázva egy szelet pirítósra is isteni finom. Egyedül a levesimádatomat kell visszafognom. Ott levest csak az kér, aki betegnek érzi magát.”
Ebédem: „Úgy nőttem fel, hogy édesanyám henteshez sem járt. Talán csak lecsókolbászért, hiszen tartottunk disznót, csirkét, kacsát, libát. De így sem ettünk mindennap húst.
A fiatal színész éveimet ehhez képest a tatár bifsztek iránti rajongásom határozta meg. Volt időszak, amikor naponta tudtam volna enni, pirítóssal. Milyen érdekes, hogy évtizedek óta mégsem ettem!
Mert egyre kevesebb húst fogyasztok. Sőt ma már meleg ételt sem eszem mindennap. Úgy vettem észre, elnehezít. Így, ha például vidéki előadásom van, viszek magammal egy otthon készült szendvicset. Egy frissen sütött sajtos kiflit bármikor megkívánok, ha pedig kenyeret vásárolok, mindig kovászos, magos és barna lisztből készültet választok. Ezt megkenem vajjal, teszek közé sajtot, paprikát: nagy kedvencem. Ha pedig főzök, esetleg a színházi büfében eszem, általában leveseket választok, abból minden jöhet. Egy finom húsleves leve, sok zöldséggel vagy egy finom borsóleves, de akár egy krémleves is. Desszertet csak alkalomszerűen fogyasztok. Az almás pite a kedvencem.”
Uzsonnám: „Ha előadásom van, nem csak az uzsonnám, a vacsorám is elmarad.”
Vacsorám: „Késői ebéd vagy korai, öt-hat óra körüli vacsora jellemzi a napjaimat. Ilyenkor megengedem magamnak, hogy azt egyek, amit megkívánok: füstölt lazacot pirítóssal, például. Igyekszem minél több halat fogyasztani.”
Gasztró különszámunkban is sok érdekes cikket talál a témában!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
