„A rántotthúsban van az erő” – vallotta Simándy József, aki 156 alkalommal öltötte magára Bánk bán jelmezét és énekelte el úgy a Hazám, hazám kezdetű áriát, mint senki más. A legendás tenor 110 éve, 1916. szeptember 18-án született.

Vannak hangok, melyeket nem lehet elfelejteni. Simándy József hangja ilyen volt. Amikor felcsendült a Bánk bán Hazám, hazám áriája, abban volt erő, fájdalom, büszkeség és valami nehezen megfogalmazható, jófajta magyarság. Nem véletlen, hogy generációk számára az ő hangján vált emlékezetessé Erkel Ferenc operájának legismertebb áriája. Mert azt senki sem énekelte úgy, mint a Kossuth-díjas tenor, aki 1916. szeptember 18-án született Kistarcsán, tehát éppen ma 110 éve.

Egy művezető fedezte fel a gyárban

Pedig sokáig aligha sejthette bárki, hogy egyszer ünnepelt operaénekes lesz Simándy Józsefből. Szegény családba érkezett, szülei válása és édesapja halála után nem volt könnyű a gyerekkora. Autószerelőnek tanult, majd a Szürketaxi Vállalatnál dolgozott, közben azonban állandóan énekelt. Egyik művezetője figyelt fel különleges hangjára, és azt tanácsolta neki, keressen énektanárt. Így került Posszert Emíliához, aki egyből felismerte a benne rejlő kivételes tehetséget, és ingyen tanította.

A Zeneakadémia után Szeged következett, majd 1947-ben az Operaház. Karrierje során Simándy Európa összes nagy színpadán fellépett, Amerikában és Kanadában is ünnepelték, itthon pedig hamar a közönség egyik kedvence lett. A Bánk bán címszerepét 156 alkalommal énekelte el, fia, Simándi Péter később így idézte fel édesapja ars poeticáját:

A színpadra nem Simándy megy fel, hanem Bánk bán

Fellépés előtt kertészkedett is

Péter egy, az édesapjáról tartott előadáson elmondta, Simándy József a történelemkönyvekben tanulmányozta Bánk személyiségét, viselkedését és a korabeli magyarországi viszonyokat. Ezen ismeretek alapján tudta igazán hitelesen megformálni a karaktert, visszaadni annak hazaszeretetét és a nép iránti aggodalmát:

Édesapám nagyon komolyan készült valamennyi szerepére. A fellépési napok délelőttje pihenéssel, kertészkedéssel telt, a kiadós, háromfogásos ebéd után szöveget memorizált, majd csak a beskálázás után ment be a színházba. Nagyon fontos volt számára a pihenés, a csend és a jó étel. Azt tartotta: a rántott húsban van az erő! Az általa „bolondnehéznek” nevezett szerepeket a fellépés előtti napon otthon kétszer előadta. Ilyen volt például Verdi Aidájából a Radames románc. A felkészülési idő alatt csendben kellett lenni. Emlékszem, milyen eréllyel vetett véget a házunk előtti focizásnak, és küldött a szobámba tanulni.

Unokák, dédunokák vették körül Balatongyörökön

A színpadon kívül férj és háromgyermekes apa volt. Felesége, Hegedűs Judit balettművész, gyermekeik Judit, Katalin és Péter. Simándyt a sors is simogatta, sőt a tenyerén hordozta: tíz unoka, és két dédunokájuk született, ahogy teltek az évek. A család életének fontos helyszíne lett Balatongyörök: előbb faházuk, később nyaralójuk volt itt, a közeli Becehegyen pedig szőlőt műveltek és bort készítettek.

A balatoni települést második otthonának tekintette, Györök pedig azóta ápolja emlékét. Csakúgy, mint szülővárosában, szobra a balatoni településen is a központban található, ma este pedig egy Bánk bán előadással emlékeznek meg róla a helyi művelődési házban. Simándy József 1997-ben, 80 éves korában hunyt el, de művészeti öröksége velünk van. És még valamit hagyott maga után, a naplóját, melyet egész pályafutása alatt vezetett.