Kizavarták a próbáról, üvöltöztek vele, megalázták, sírógörcsöt kapott. Mindez Szinetár Dórával is megtörtént, nem véletlen, hogy a színésznő újra és újra megfogalmazza véleményét a színházi bántalmazásokkal kapcsolatban. Most azt mondja, hogy nem csak a pellengérre állított rendezők, direktorok bűnösök.

Az Eszenyi-ügy kapcsán nagy port kavart posztot tett közzé egy hónapja Szinetár Dóra. A mérgező légkört teremtő, hatalmukkal visszaélő vezetőkről, színházi közegben elkövetett bűnökről írt. Sok ezren olvasták, több százan szóltak hozzá a poszthoz, és a téma ma is forró. A színésznőt is foglalkoztatja, s egy friss interjúban újra beszélt róla.

Ki él vissza a helyzetével?

Úgy véli, a magyar színházi életben van egy olyan hagyomány, hogy normálisnak számít, ha az emberek a nekik alárendelt kollégáikkal üvöltöznek, őket megalázzák. A színésznő azonban nem kizárólag a hierarchia csúcsán lévőkre gondol.

„Az igazgató alá van rendelve a színházban mindenki, a rendező alá önmagán meg az igazgatón kívül mindenki. Mondjuk, ha zenés színházat veszünk, ott úgy hívják, hogy vezető szólista az, aki középen szokott állni. Tulajdonképpen alá vannak rendelve a többiek, mert van egy ilyen hierarchikus hülye rendszer. Elvileg, ugye, a színész alá van rendelve a műszak egy része, az öltöztető, a fodrász” − érzékelteti, ki mindenki élhet vissza a helyzetével egy teátrumban. És vissza is él, mondja.

Kialakult egy olyan kommunikáció, hogy elfogadhatónak számít az, hogy emberek úgy beszélnek egymással, ahogy egyébként nyilvánvalóan nem lehetne. Nagyon gyakran ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy marhára nem normális, amit csinálnak.

De az nem megoldás, hogy hajtűdobálva elkezd valaki vállalhatatlan stílusban üvölteni egy műszaki dolgozóval arra való hivatkozással, hogy neki színpadra kell menni.

Mert a színész ilyenkor ugyanazt csinálja, mint amikor a rendező leüvölti a színész fejét arra való hivatkozással, hogy de az előadás érdeke.

Áldozat volt Szinetár Dóra is

Krizsó Szilvia podcastjában Szinetár Dóra elárulja, ő maga is áldozat volt, hiába jelezte, hogy nem tűri a megaláztatást.

„Velem is megtörtént ez nagyon sokszor. Talán az a különbség köztem meg sok kollégám között, hogy én mindig visszaszóltam. Ez általában úgy történt, hogyha valaki üvöltött velem, én visszaüvöltöttem.

Volt konkrét ilyen eset, utána az illető engem kizavart a színpadról. Kimentem, és ott kaptam sírógörcsöt.

Én számon szoktam kérni, hogy miért üvöltözik, fejezze be. Rég nem volt ilyen hál’ istennek, de megtettem. Ettől még ez nem kevésbé bántó, vagy nem kevésbé megnyomorító. Arról nem beszélve, hogy nem egy olyan helyzet volt, amit nagyon sokad magammal végigasszisztáltam, hogy valakivel üvöltenek. Nem kellett, hogy velem üvöltsön, az akkor is borzasztó. Pontosan tudjuk, hogy vannak azok az emberek, akik ordítanak, és ha te számon kéred, akkor jön a retorzió. Akkor jön, hogy nem kell itt dolgozni, majd eljátssza más.”

„Könyvet lehetne megtölteni a színházi bántalmazókkal”

A színésznő − nevet nem említve − a pellengérre állított rendezők ügyét is kicsit másképp látja, mint a többség.

„Biztos vagyok benne, hogy annak nem az a módja, hogy személyes sértettség alapján emberek elkezdenek random neveket dobálni.

Mert hogyha most istenigazából a teljes magyar színházi szakma összegyűjtené azoknak a neveit, akik valaha színházi közegben bántalmaztak másokat, hát szerintem egy könyvet lehetne vele megtölteni.

Értem én, hogy az ismert ember, meg a rendező, meg a főszínész, meg az igazgató mindig kiemelt helyen szerepelnek a fejünkben, de közben nem vagyok benne biztos, hogy nincs egy olyan műszaki vezető valamelyik színházban, aki egyébként sokkal több ember életét tette tönkre ugyanezzel a munkamódszerrel.”

Ne dolgozzon színházban!

A színésznő úgy véli, az ilyen embereknek nincs helye a szakmában. „Ki kell találni, hogy hogy kell szólni, hogy hányszor kell szólni, hogy hol van az a pont, ahol azt lehet mondani, hogy figyelj, te ne gyere többet, mert erre nem vagy alkalmas, mert van ilyen” − fogalmaz.

Van olyan, hogy valaki nem tud emberek között normálisan létezni, akkor az tök mindegy milyen tehetséges, az ne járjon színházba dolgozni szerintem.