Leszakadt dobhártyák, szexuális visszaélések, bántalmazás és szakmai ellehetetlenítés, ha ezért valaki szót emelt. Sorra gyűlnek a történetek a rendezőkről. A Story magazin összeszedte a legfontosabbakat, amelyek felszínre kerültek azóta, hogy újra ügy lett Eszenyi Enikő bántalmazó munkamódszere.

A színésztársadalom magát gyógyítja azáltal, hogy sorra elmesélik a vadabbnál vadabb történeteiket arról, mi mindent kellett elviselniük, hogy szeretett szakmájukban maradhassanak.

Nincs több rossz titok

Mert nem maradhat többé titok, hogy azokért a feledhetetlen pillanatokért, amiket a színpadon állva a színészek a nézőknek nyújtottak, mi mindent kellett elviselniük. Volt idő, amikor mindez a nyilvánosság előtt még titok maradt, de aztán jött egy generáció, akik kiálltak magukért, és mostanra a színésztársadalom összekapaszkodva és egyre hangosabban küzd, hogy soha többé ne kelljen senkinek olyasmit átélnie, ami egykor bevett szokás volt, például Eszenyi Enikőnél.

Voltak már sikertelen próbálkozások, pusztába kiáltott szavak, amikor még csak a legbátrabbak beszéltek. Most úgy tűnik, eljöhet a gyógyulás ideje. Azóta, hogy május 23-án közleményben adta a nyilvánosság tudtára Vadász Dániel, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház direktora, hogy nemkívánatos személy lett a Vígszínházból 2020-ban menesztett igazgató, aki éppen a Primadonnák című előadásra készült az ottani kollégákkal.

A botrány ekkor robbant, és mára hatalmasra dagadt, sőt nőttön nő. Főleg, amióta Eszenyi Enikő közrebocsátotta bocsánatkérő levelét.

Erre a magyar színházi világ több jeles, ismert szereplője reagált. Hujber Ferenc egyike volt azoknak, akik a legerősebben fogalmaztak, de gondolatait később némileg árnyalta, amikor az RTL Reggelijében megmagyarázta, a probléma gyökere valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a Sztanyiszlavszkij-módszert alkalmazó Horvai István tanítványai „állatok” voltak.

„Furcsa nevelés”

Mert Horvai-tanítvány volt Eszenyi Enikő, Alföldi Róbert, de Hujber Ferenc vagy Gregor Bernadett is. A színésznő például legutóbb közös gondolkodásra is invitálta több kollégáját, végül a Magyar Hang podcastjában közösen beszélgetett a színészszakmán belüli bántalmazásokról Marjai Virággal, Czakó Ádámmal, Szalai Krisztával és Beszterczey Judit újságíróval.

Nevek nélkül ugyan, de brutális sztorikat elevenítettek fel. „Én sem véletlen, hogy soha nem az osztályfőnökömnek köszöntem meg a támogatást, de szerencsére voltak mentoraim, például Iglódi István, akitől nem azt hallottam éretlen 19 évesként, hogy alkalmatlan vagyok a szakmára, és aki végzősként leszerződtetett a Nemzeti Színházba.

Ám ami a főiskolán történt, az máig traumatizál. Már a suli első hónapjában voltak, akik úgy ’idomítottak’ bennünket, kezdőket, hogy először szenvedélyesen csókolóznunk kellett, majd pofon vágni a másikat erőből. Itt voltak azért leszakadt dobhártyák is, pedig ettől a gyakorlattól állítólag felszabadulnak a színészek.

Lehet, volt közöttünk érettebb személyiség is, például aki négy év próbálkozás után már idősebben került közénk, akiket mindez nem traumatizált úgy, mint engem. Persze nem vagyunk egyforma lelkialkatúak. Marjai Virággal meg is beszéltük, valószínűleg a bántalmazók azt érezhetik meg, hogy kik azok, akikbe gond nélkül bele lehet rúgni a sáros bakanccsal, mert még utána is tudnak velük empatikusak lenni. Velem szerencsére azóta sem történt hasonló, ma pedig talán már a korom miatt sem.

De azt kívánom, bárcsak lenne végre egy szakmai bizottság, ahová a jövőben fordulhatnak mindazok, akikkel hasonló történik.

Azt gondolom, jó, hogy itt és most egyre többen jelentkezünk, mint a kisdiákok a padban, hogy elmondjuk, vannak szituációk, amik nagyon nem voltak rendben.”