Oly sok fekete-fehér filmben találták meg az általa alakított nők a szerelmet, míg Szeleczky Zita egy életen át leginkább csak csalódott a férfiakban.

Pedig olyan szép és tehetséges volt, ám küzdelmes és kihívásokkal teli élet jutott Szeleczky Manó és Négyessy Amália lányának, aki 1915. április 20-án született Budapesten kisnemesi családba. Olga volt az eredeti neve, a Zitát 1916-ban, a koronázás évében Zita királyné tiszteletére kapta. Szüleinek a Borsod vármegyei Nekézsenyben volt kisebb földbirtokuk, itt nevelkedett testvéreivel.

„A sátán szolgálatába állt”

Szeleczky Zita még csak elsőéves volt a Színművészeti Akadémián, amikor felfedezte a filmipar, 1936-ban forgatta az első filmjét, a Méltóságos kisasszonyt.

„Maga is a sátán szolgálatába állt! Elengedem, de azzal, hogy visszajön és elvégzi az Akadémiát!” – mondta neki tanára, Ódry Árpád. Visszament, pedig elképesztő sikerei voltak színpadon és a vásznon egyaránt. 1936 és 1944 között huszonhét film, a Nemzeti Színházban pedig negyven darab főszerepét játszotta. Sztár volt, vagyonokat keresett, öccse, Alfréd rizstermesztési vállalkozásaiba is beszállt, a férfiak pedig a lába előtt hevertek. Egy boldog, sikeres élet állt előtte.

A színésznő Haltenberger Gyula gépészmérnököt választotta férjéül, akihez 1940. június 8-án ment hozzá. De a frigy nem indult jól, Szeleczky tébécés lett, gyötrelmes gyógykezelések után férje Galyatetőre, egy útőrházba vitte, ahol hónapokig élt mindenkitől elzárva, villanyvilágítás nélkül. 14 hónap telt el, amikor 1942 szeptemberében újra közönség elé állhatott Mária főhadnagy címszerepében az Operettszínházban.

A nemzet kishúga

Házassága közben megromlott, különváltak, bár férje ezután két egybenyitott lakást bérelt neki és családjának a gellérthegyi Serleg utcában, ami az utolsó budapesti otthona volt. A háború éveiben a színésznő a hadikórházakat járta, hogy a sebesült katonáknak énekeljen, szavaljon, vigaszt nyújtson, emiatt a bakák a „nemzet kishúgának” nevezték. 1944. december 10-én játszott utoljára Magyarországon, másnap a szovjet hadsereg elől testvéreivel és anyjával Kőszegszerdahelyre utazott, az országot 1945. március közepén hagyta el.

Haltenberger Gyula, hogy segítse a Szeleczky-család menekülését, elhíresztelte, hogy felesége külföldön öngyilkos lett, a lapok is címoldalon hozták a hírt. A látszat miatt Szeleczky ismeretlen hollétére hivatkozva el is vált tőle. A valóságban azonban leveleztek, és Haltenberger hamarosan el is hagyta az országot. Szeleczkyék 1948 nyarán érkeztek Buenos Airesbe, ahová nem sokkal később Haltenberger is követte őket. Közben elfogatóparancs volt érvényben a színésznő ellen, majd távollétében a Népbíróság három év börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte, csak a rendszerváltás után rehabilitálták.

Egy fillér nélkül maradt öregségére

Az emigrációban színházat alapított, sorra jelentek meg nagylemezei, amelyek között van verslemez, többnyelvű slágerparádé, Mennyből az angyal, gyermeklemez és a Magyar Rozika – ezzel a darabbal még hatvanévesen is járta a magyarok lakta városokat világszerte. Anyja halála után a hatvanas évek elején a nővérével, Olgával Los Angelesbe költözött. Férjhez ment egy Illés Pál nevű hollywoodi nyomdászhoz, házassága azonban nem bizonyult tartósnak. 1973-ban, Petőfi születésének 150. évfordulójára Ausztráliába látogatott, itt ismerkedett meg Novák Sándorral, egy 56-os emigráns színésszel, akihez hamarosan, immár harmadszor, feleségül ment. A következő évben már együtt turnéztak az USA-ban, aztán Novák a teljes bevétellel visszautazott Ausztráliába, Szeleczky meg ott maradt egy fillér nélkül. Ezután fogyatkozó bevételeiből élt, a régi filmjeinek kópiáit árulta, illetve az emigráns irodalom terjesztése jelentette minden jövedelmét. 1990. szeptember 19-én, negyvenöt éves távollét után, 75 éves korában látogatott először Budapestre. Az egykori filmsztár még hazahozta hagyatékát, 1997-ben Érden telepedett le, két évvel később otthonában elesett és combnyaktörést szenvedett, tüdőgyulladást kapott, végül július 12-én hunyt el. A nekézsenyi családi sírboltban temették el.

Bajor Gizi tanácsa

Nem maradt fenn a korabeli sajtóban semmiféle botrányos férfiügye a színésznőnek, habár hatalmas rajongótábora volt. Talán azért, mert problémái voltak magával: ma ezt testképzavarnak és megfelelési kényszernek hívnánk. Szeleczky Zita úgy vélte, kicsi a feje, a szemöldöke, a bokája vastag. Az volt a szerencséje, hogy példaképe, Bajor Gizi, megfelelő tanácsokat adott neki. Azt mondta, viselje a lábát úgy, mintha a világ legszebb lábai lennének, és akkor mindenki elhiszi, hogy azok is.