Napi friss

Szeleczky Zita – Harmadik férje egy fillér nélkül hagyta magára a tengerentúlon

Bájos lénye, csoda szép arca, kislányos hangja és tehetsége a fekete-fehér filmek sztárjává tette, népszerűsége Karády Katalinéval és Tolnay Kláriéval vetekedett.

A kemény, küzdelmes és kihívásokkal teli életút, amelyet gyakran nem tudott maga irányítani, 1915. április 20-án kezdődött. A színésznő kisnemesi családba született, Olga volt az eredeti neve, a Zitát 1916-ban, a koronázás évében Zita királyné tiszteletére kapta. Szüleinek a Borsod vármegyei Nekézsenyben volt kisebb földbirtokuk, itt nevelkedett testvéreivel. „Először a Testnevelési Főiskolára akartam menni. Jó tornász voltam, és arra vágytam, hogy olimpián eljátsszák miattam a magyar himnuszt. Hetedikes gimnazista koromban álltam elő azzal, hogy színész leszek” – nyilatkozta később. Még csak elsőéves volt a Színművészeti Akadémián, amikor felfedezte a filmipar és a színház. 1936 és 1944 között huszonhét film, a Nemzeti Színházban pedig negyven darab főszerepét játszotta el. A jövedelmével édesanyja rendelkezett, vele és nővérével lakott, de a pénzből jutott öccse, Alfréd rizstermesztési vállalkozásaiba is.

A színésznő 1940. június 8-án feleségül ment Haltenberger Gyula gépészmérnökhöz, de a házasság nem indult jól. Szeleczky TBC-s lett, gyötrelmes gyógykezelések után férje Galyatetőre vitte, ahol hónapokig élt mindenkitől elzárva, villanyvilágítás nélkül. 14 hónap telt el, amikor 1942 szeptemberében újra közönség elé állhatott. Házassága közben megromlott, különváltak, bár férje ezután két egybenyitott lakást bérelt neki és családjának a gellérthegyi Serleg utcában, ami az utolsó budapesti otthona volt. 1944 december 10-én játszott utoljára Magyarországon, másnap a szovjet hadsereg elől testvéreivel és anyjával Kőszegszerdahelyre utazott, az országot 1945. március közepén hagyta el. Haltenberger Gyula, hogy segítse a Szeleczky család menekülését, elhíresztelte,  felesége külföldön öngyilkos lett, a lapok is címoldalon hozták a hírt. A látszat miatt Szeleczky ismeretlen hollétére hivatkozva el is vált tőle. Valóságban azonban titkos levelezést folytattak, és Haltenberger hamarosan el is hagyta az országot. Szeleczkyék 1948 nyarán érkeztek Buenos Airesbe, ahová nem sokkal később Haltenberger is követte őket. Kapcsolatuk baráti maradt, és a férfi élete végéig komoly támaszt nyújtott Zitáéknak az emigrációban. Közben elfogatóparancs volt érvényben a színésznő ellen, majd a távollétében a Népbíróság három év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, csak a rendszerváltás után rehabilitálták.

Huszka Jenő, Csikós Rózsi, Honthy Hanna és Szeleczky Zita (Fotó: Nők Lapja Archívum)

Az emigrációban színházat alapított, sorra jelentek meg nagylemezei, amelyek között van verslemez, többnyelvű slágerparádé, Mennyből az angyal, gyermeklemez és a Magyar Rozika, ezen a néven ezzel a darabbal még hatvanévesen is járta a magyarok lakta városokat világszerte. Anyja halála után, a hatvanas évek elején a nővérével, Olgával Los Angelesbe költözött. Férjhez ment egy Illés Pál nevű hollywoodi nyomdászhoz, házassága azonban nem bizonyult tartósnak. Közben megismerkedett Wass Alberttel, ahogyan mondta, az egyetlen olyan emberrel, akivel valaha szellemi és lelki közösséget érzett. 1973-ban, Petőfi születésének 150. évfordulójára Ausztráliába látogatott, ott ismerkedett meg Novák Sándorral, egy ’56-os emigráns színésszel, akihez hamarosan, immár harmadszor, feleségül ment. A következő évben már együtt turnéztak az Egyesült Államokban, aztán Novák hirtelen a teljes bevétellel visszautazott Ausztráliába, Szeleczky meg ott maradt egy fillér nélkül.

A hetvenhez közel már egyre kevesebb ereje maradt a fellépések szervezésére, főleg, hogy 1985 nyarán elvesztette a nővérét. Ettől kezdve egyedül kellett törlesztenie a házukra felvett hiteleket, és fenntartani azt. Kevés bevételét régi filmjeinek másolásai és az emigráns irodalom terjesztése jelentette. 1990. szeptember 19-én, negyvenöt éves távollét után, 75 éves korában látogatott először Budapestre. Utolsó tíz évében ingázott Los Angeles és Budapest között, hogy gazdag életművét, például levelezését, értékes fényképeit, egykori filmes kosztümjeit hazahozza. Véglegesen 1997-ben költözött haza, Érden telepedett le. Két évvel később otthonában elesett, és combnyaktörést szenvedett. Tüdőgyulladást kapott, végül július 12-én hunyt el gyermektelenül. A nekézsenyi családi sírboltban temették el.

Kiemelt képünkön Szeleczky Zita Jávor Pál oldalán (Fotó: Archív/fotocentral.hu)

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story tavaszi különszáma!

Kapható a Story Sztárséf különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!