Egy évre Amerikába küldte tinédzser fiát a híres műkereskedő, Polgár Árpád, de a félresiklott diákcsereprogram mély sebet ejtett a gyerek lelkén. A milliárdost sokkolta, ami a szülői háztól tízezer kilométerre történt a fiúval. Most, évekkel később az édesapa fájdalmas vallomásra szánta el magát.

A jószándék vezette, mégis hibásnak tartja magát Polgár Árpád, amiért a fiát 14 éves korában kiküldte a tengerentúlra egy idegen családhoz.

„Apaként lesokkolódtam, hogy mi minden történt a fiammal” – kezdi vallomását a 71 éves milliárdos.

Nem tudták fiuk, milyen családhoz kerül

Az immár vloggerként is sikeres műkereskedő videójában felesége, Polgár Tünde társaságában hosszan ostorozza a mormon egyház általuk szektának tartott ágát, amely a szülők akarata ellenére bűvkörébe vonta Árpád gyermekét.

„Hogy egy kicsit segítsek elhelyezni az időben a dolgot. Első házasságomban született fiamról van szó, aki 90-es évek elején, 93–94-ben cserediákként került Amerikába. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen családhoz kerül. Nyilván ő sem tudta.

De aztán kiderült, hogy ez egy mormon család, akiknél élt, és akiknek a házában lakott, és akik szinte családtagként kezelték őt. Tudod, hogy ott van a fiad, tudod, hogy minden rendben van. Egyszer csak fölhívott telefonon, hogy apa, én át akarok keresztelkedni.

Árpádot leforrázta a vallomás, és nem értette, ez hogyan történhet meg, de úgy érezte, nem beszélheti le a fiát.

„Többször is megkérdeztem tőle, hogy biztos, hogy komolyan gondolod ezt? Biztos, hogy tényleg egész életed folyamán mormon akarsz lenni? ’Igen, apa, ezt így szeretném.’ Nekem akkor több ezer kilométerre onnét nem volt nagyon más lehetőségem. Nem is mondhattam volna neki azt, hogy ne, mert nem volt olyan a szituáció, hiszen ki voltunk szolgáltatva valakiknek, akiknél élt” – idézi fel a történteket.

„Sokszor nem volt étel, éheztették”

Mint elismeri, csak telefonon tudott beszélni a fiával, de rendszeresen hívták egymást.

„Úgy éreztem, hogy minden rendben van. (...) Tulajdonképpen akkor nem sokat tudtam a mormonokról. Valószínű, hogy egy trauma volt neki, hiszen egy kisfiú volt. Nem látom át pontosan, hogy tulajdonképpen mi zajlott le benne.”

Néhány dolog azért végül kiderült a fiú kinti életéről.

„Ő az alagsorban élt, és az alagsor fűtetlen volt.

Később, évekkel később mesélt erről, meg hogy sokszor nem volt étel, éheztették. A tragédia ebben az, hogy itthon ezt nem éltük meg. Azt hittük, hogy minden rendben van, mert minket így tájékoztattak, de közben nem volt rendben.

És a gyerek is, amikor telefonon beszéltünk azt mondta, hogy igen, minden rendben van. Ő se akart bennünket tájékoztatni erről, mert neki is az volt a lényeg, hogy megnyugtassa a távolban levő szülőket. Úgy gondolta, ez az ára annak, hogy Amerikában lehet, megtanulhatja a nyelvet, és beletekinthet ebbe az életbe. Hiszen mégiscsak egy családnál volt, akik, azért azt gondolom így visszamenőleg, hogy nem igazán korrektül bántak vele. És lehet, hogy más gyerekekkel sem. (...) De azért ezeket a részleteket jó lett volna akkor tudni, amikor még tehettem volna valamit.”

„Nem fogtam fel, mi történhetett”

Árpád természetesen megpróbált többet megtudni a befogadó családról és arról, miért térítették meg a fiát.

„Beszéltem a kinti apukával, és próbáltam megérteni, ő hogy gondolja. Akkor elmondta, hogy hát ő nem erőlteti, de szeretné ezt. Nem volt lehetőségem arra, hogy azt mondjam, hogy ne, 10 ezer kilométer távolságban ki voltunk szolgáltatva. Valószínűleg a 14-15 éves kisfiú is ki volt szolgáltatva, bár talán ezt ő nem így élte meg, de én azt gondolom, ki volt szolgáltatva. Idegen környezetben volt, ahol ez a család, akivel élt, és akivel még jó egy évet eltöltött, ezt elvárta tőle.”

Az üzletember ma már felnőtt fia hősiesen tűrte a körülményeket.

Férfiasan viselte ezt a dolgot, és igazából soha nem panaszkodott. A legfájdalmasabb ebben az, hogy a gyerek azóta se nagyon akar erről beszélni.

Az üzletember ma is önmagát hibáztatja a történtekért.

„Nagyon sajnálom, hogy nem kételkedtem akkor jobban a körülményekben. Hogy távolról ilyen nyugodt voltam, és azt mondtam, hogy minden rendben van, holott lehet, hogy nem volt minden rendben már akkor sem. (...) Apaként ez egy szörnyű érzés, hiszen én küldtem a gyereket ebbe a helyzetbe. Nem fogtam fel, hogy tényleg mi minden történhetett ott, ami esetleg ahhoz vezetett, hogy valaki azt mondja a telefonba az apjának, hogy apa, én mostantól mormon akarok lenni. (...) Apaként máig nagyon fáj, hogy valami akkor történhetett, amiről nem tudok, amiről azóta sem akar beszélni.”

Úgy tűnik, a történtek ellenére végül minden jól alakult.

„Szerencsére csodálatos ember lett belőle, és hál' Isten, valószínűleg ezen a krízisen azért túl van” – mondja Árpád a fiáról.

„Helytállt az életben. Lehet, hogy éppenséggel ez hozzátett az ő életéhez, mert valószínűleg megerősítette” – vigasztalja magát a milliárdos.