Fantáziáját gyerekkorában a Nagy Világatlasz mozgatta meg. A földgömböt is gyakran forgatta. Érdekelte, kik élnek Magyarország határain túl, Európában és a nagyvilágban. Azokban az években, amikor csak háromévente lehetett külföldre utazni, az akkori Csehszlovákiába jártak síelni a családdal, nyaralni Bulgáriába, de eljutottak Olaszországba is.
„Szülői felügyelet nélkül tizennégy évesen kezdtem megtapasztalni a világot, a mazsorettnek köszönhetően. A tánctanáromtól hallottam először, hogy ezzel a szórakoztató műfajjal sokat lehet utazni. Jobb hívószó nem is kellett. Utaztunk is rengeteget. Többször voltunk Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában. Húszévesen, amikor már a színművészeti főiskola növendéke voltam, szólt a tánctanárom, hogy a hatalmas szervezés miatt sokáig tolódott amerikai út megvalósul végre. Hívott, hogy tartsak velük. A főiskola szerencsére elengedett.”
Mint otthon
Van egy szigetország is, ahol élni tudna: Új-Zéland. „Elég távol van Magyarországtól, mégsem ébresztett bennem olyan gondolatot, hogy a miénktől idegen kultúrát képvisel. Valahogy ott is európai érzete van az embernek. Új-Zélandon ráadásul nincs az a kezdődő fejetlenség, ami a világ nem egy országában. Én ott nagyon otthonosan éreztem magam.”
Igaz, csalódást eddig egyetlen ország sem okozott számára. „Nem voltam még olyan helyen, ahová ne tudnék visszamenni. Rossz élménnyel még sehonnan sem jöttem haza. Veszélyes helyzetbe sem kerültem még külföldön. Ismerem magamat. Tudom, hogy olyankor lelassulna velem az idő, és erősen koncentrálnék a feladat megoldására. A stressz mindig utólag jön ki rajtam. De ha bajban vagyok, döntök és azonnal cselekszem.”
A felfedezések asszonya
Hogy melyek azok a pontjai a világnak, amelyek felébresztették a kíváncsiságát? „Japán, Vietnám, Kambodzsa és Dél-Amerika több országa. Például Peru. Nekem az utazás mérhetetlen szabadságérzet. Azt nem zavarhatja meg semmi. Már a repülőtér, az indulás is nagy izgalomban tart.”
Egy új darab, egy új szerep is lehet egyfajta utazás? – kérdezem tőle. „Belső utazás. De az igazi egészen más. Egy szerep megformálása is sok izgalommal, felfedezéssel, felismeréssel jár, csak éppen másfajta élvezet, mint megérkezni egy rég vágyott vagy egy jól ismert helyre, ahol nem kell megfelelnem senkinek.”
A kettő között nincs is összefüggés, állítja. Az utazás során szerzett élmények teljesen elkülönülnek attól az érzéstől, amellyel színpadra lép. Két-három hét távollét nem sokszorozza meg a szereplési vágyat, mondja. „Inkább arra gondolok, mikor tudok újra elutazni valahova. Ha játszom, azt is ugyanúgy élvezem. Szeretek elmenni, megérkezni, mindig másvalaminek örülni. Ha megadatik a változás dinamikája, az engem egyszerűen boldoggá tesz.“
A fantáziáját, a kreativitását, amire az ékszerkészítés során nagy szüksége van, szemmel láthatóan gazdagítják a külföldi élményei. De nem a kinti ékszerboltok kirakataiból gyűjti az ötleteket, hanem egy-egy emlékezetes látványt, érzést visz bele a következő darabba.
Életre szóló jogok
Schell Judit színpadi szerepei között most Shirley MacLaine áll az első helyen. Az Oscar-díjas amerikai színésznő, akit az Útitársam Shirley MacLaine című zenés önálló estjén formál meg sok humorral, tánccal és énekkel vegyítve. „Nagyon szeretem ezt az előadást. Boldoggá tesz, hogy megvalósíthattam. Megkaptam a jogokat, és játszhatom, ameddig csak akarom. Nem nyom össze a tudat, hogy egy világhírű színésznő életének bizonyos fejezeteit mutatom meg. Minden előadásnak örülök. Élvezem a játékot, és utána is, minden alkalommal jó érzés van bennem.”
Hogy miképpen fogadná, ha egy este, öt perccel az előadás előtt közölnék vele, hogy Shirley MacLaine ott ül a nézőtéren? „Megijednék egy kicsit, de nagyon boldog lennék. Megtiszteltetésnek venném, hogy eljött megnézni. Kilencvenegy évesen azonban aligha vállalkozik arra, hogy átrepülje az óceánt. Az ő korában már a reggeli kávénak is örül az ember.”
Kiemelt kép: Archív
