A legtöbb családban a karácsony a szeretet ünnepe, a szülök általában mindent megtesznek, hogy teljesüljön a gyermekeik legapróbb kívánsága is. Azonban Vámos Miklósékál nagyon nem ez volt a helyzet. „Nagyon rossz emlékeim vannak. A szüleim már márciusban azt mondogatták, semmit sem fogok kapni karácsonyra, mert rossz vagyok. Ha mégis kaptam valamit, véletlenül sem azt, amire vágytam. És ez igenis hatott rám. Nagyon sokáig elfogadtam, hogy én rossz vagyok. Már elmúltam húszéves, amikor kezdtem megkérdőjelezni ezt. Akkor elhatároztam, szülőként sosem fogok ilyet tenni: az ajándékadást nem fogom feltételekhez kötni” – mesélte Vámos Miklós az Egyenes beszéd vendégeként.
„Hazudtam, mint a vízfolyás”
Mint mondja, a szüleinek nem volt könnyű élete. Ez alapjaiban határozta meg a velük való kapcsolatát. „Az én két szülöm kicsikét ütődött volt.
Az édesapám az orosz hadifogság után hazatérve már nem is nagyon élt, nem igazán vette ki a részét a gyereknevelésből. Én a hazatérése után öt évvel születtem. Édesanyám meg vicces asszony lehetett, csak én ezzel az oldalával nem találkoztam, mert mániás depressziós volt.
Ráadásul lehetetlen kisfiú voltam: ügyetlen, mindent leejtetten. Hazudtam, mint a vízfolyás. Ideg- és elmeorvoshoz is elvittek emiatt, aki azt mondta: ‘Kedves szülők, két eset van: a gyerek vagy kinövi, vagy író lesz” – mondta egy halvány félmosoly kíséretében Vámos Miklós. Ma már tudjuk: nem akármilyen alkotó lett. Jelenleg éppen a Kerülő című könyvén dolgozik.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
