Bizonyára már kevesen emlékeznek rá, de Hajdú Péter pályafutása a hazai televíziózás aranygenerációjával egy időben indult. „Nagyon nehéz volt megtalálni az utat. Amikor kezdő voltam, tele volt a piac. Sebestyén Balázs, Majka, Tilla és én nagyjából egy időben indultunk. És még ott voltak a régi nagyok: Friderikusz Sándor, Rózsa Gyuri vagy Dömsödi Gábor. Nagyon nehéz volt labdába rúgni. Nem akartam egy lenni a sok közül, ezért elhatároztam, használni fogom a bulvárt
Mindent toltam magamról. Amint összejöttem egy ismert csajjal rögtön hagytam, hogy megírják szinte bármi, ami történt velem az megjelent. A csapból is én folytam” – mesélte a tévés a Beköltözve Hajdú Péterhez legutóbbi adásában.
Ezt egy konkrét példával is szemléltette. „Elmentem síelni egy barátommal, ahol egy kisebb baleset ért. Felhívtam az egyik újságírót a történettel, de nem volt róla fotóm. Ezért két nappal később síruhában, síléccel bementem a szerkesztőségükbe. Az utcán nem értették, ki ez a hülye, aki ebben a szerelésben közlekedik. Aztán a szerkesztőségben másfél órán keresztül fotóztak, ehhez képest a másnap megjelent cikket csak a fejemről készült fotóval illusztrálták” – idézte fel nevetve Hajdú Péter.
De nem mindenki nézte jó szemmel a róla szóló újságcikkeket. „Elkönyveltek egy tartalom nélküli celebnek. Nehéz volt kilépni ebből a skatulyából. Az első jelentősebb pozitív visszacsatolás Verebes Istvántól érkezett. A körmendi gyerekgyilkossal, Táncos Gáborral készített interjúm után felhívott, és azt mondta gratulál. Nekem ez az elismerés feléért egy alternatív Kossuth-díjjal.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
