Hiányzik a rendszer, a kiszámíthatóság Suti András a hétköznapjaiból, és nemcsak a tánc, illetve az oktatás miatt, ugyanis a kedvesével, Enikővel már jó ideje távkapcsolatban élnek. „Én egy rendszerető, szabálykövető ember vagyok – elárulom, egy kicsit kényszeres is –, de mit csináljak, ha épp egy olyan szakmát választottam, ami teljesen kiszámíthatatlan?! – mondja nevetve a táncművész. – Hol tanítok, illetve versenyre készítem fel a vendégeimet, hol fellépni megyek… Vagy épp kiutazom a páromhoz Dubajba. Enikő légiutas-kísérőként dolgozik, és ott van a bázisa.
Egyelőre távkapcsolatban élünk, de volt már szó róla, hogy hazajön, hogy én költözöm ki, vagy hogy kétlaki életre rendezkedünk be.
Nincs olyan forgatókönyv, ami ne fordult volna meg a fejünkben, kivéve, hogy nem maradunk együtt – jegyzi meg mosolyogva Suti András.
– Táncosként bőven akadna lehetőségem kint, eddig annyi felkérést kaptam, hogy már tegnap kezdhettem volna… De egyelőre maradunk így, aztán majd meglátjuk. Igazából nagyon szeretem a csapatom, a tanítványaim olyanok nekem, mintha a családom lennének. A DWTS meg egy csoda, amivel vétek lenne nem élni. Meg hát presztízs… Sokan be akarnak kerülni, de ehhez nem elég jól táncolni. Érteni kell a tanításhoz, jól kell beszélni, a külső is fontos, illetve, hogy az ember kellően érdekes legyen.”
„Legkésőbb negyed nyolcra szeretnék hazaérni”
A 39 éves táncművész, Baranya Dávid többségében magánórákat tart, tele az órarendje, de arra tudatosan figyel, hogy az esti fürdetésre hazaérjen a családjához. „A fiam, Olivér érkezésével sok minden megváltozott másfél évvel ezelőtt, például próbálom úgy priorizálni a teendőimet, hogy minél több időt otthon tölthessek. Ha nem muszáj, reggel tíznél előbb nem kezdek – kivétel, ha a Színművészeti Egyetemre megyek, ahol hetente kétszer tartok órákat –, illetve igyekszem az estéimet szabadon hagyni, és legkésőbb negyed nyolcra hazaérni – meséli Baranya Dávid. – Hétvégente pedig próbálok kevesebb munkát vállalni, de olykor azért eljárok fellépni, vagy zsűrizni versenyekre. Igazából a balansz a lényeg… A feleségem persze minden szempontból támogat, és tudja, hogy a hivatásom olykor rugalmasságot igényel – folytatja mosolyogva. – Ami nálunk folyik, az egy igazi csapatmunka.”
Kiemelt kép és fotók: TV2, Archív
