Aurelio édesanyja, Márta is élete egyik legnehezebb periódusaként emlékszik vissza arra a bő egy évre, amit fia a rácsok mögött töltött. „Mielőtt bement, megegyeztük, hogy csak interneten keresztül beszélünk, mindkettőnknek jobb volt így. Én összeestem volna, ha rabruhában kell látom őt. Zárkózott is lettem, a munkába temetkeztem, kevés emberrel beszéltem. Ez azért is alakult így, mert néhány barátom azt tanácsolta, forduljak el tőle, mert ő javíthatatlan. Szörnyű volt ezt hallani.
Képtelen lettem volna erre, hiszen bármit is tett, ő az én fiam.
És az anyai szeretet valóban feltétel nélküli” – mondta elcsukló hangja Aurelio anyukája, Márta a Storynak.
Hitt az ártatlanságában
Aureliót emberrablásért, illetve a drogügyei miatt ítélték börtönbüntetésre. Az asszony akkor elmondta, amikor megvádolták fiát az emberrablással, hetekig nem tudott éjszaka aludni. „Amikor az utcán odajönnek hozzám, és kérdezik, mi van a fiammal, inkább csak annyit mondok, nem akarok beszélni róla. Olyankor mintha egy sötét függönyt engednének le a fejemben, és az egész napom azzal telik, hogy a tárgyalásra gondolok.
Sok mindent lehet mondani a fiamra, hirtelen természete van, impulzív személyiség, de nem emberrabló, az biztos.
Tudom, hogy senkinek sem tudna ártani” – nyilatkozta korábban Márta, aki akkor még abban reménykedett, fia megússza a felelősségre vonást.
További részletek a legfrissebb Storyban!
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu
