Horváth Gréta állítja: hasplasztikát nem azért vállal be valaki, mert lusta járni edzeni, hanem mert az életmódváltástól a diétán át a tornáig már mindent megtett. Ugyanis a megnyúlt bőrt, a szétnyílt hasfalat nem lehet műtéti beavatkozás nélkül helyrehozni. „Akad, aki a szülőszobáról a leánykori alakjával jön ki, és vannak a kevésbé szerencsések, akiknek a sok edzés, a kozmetikai kezelések és csodakrémek ellenére sosem lesz olyan hasa, mint amilyen a szülés előtt volt. A terhesség után ugyan fogytam 33 kilót, de a súlyom ide-oda jojózott, az ingadozása miatt pedig a bőröm vesztett a rugalmasságából. Amellett, hogy sokat puffadtam, a derekam is fájt, az esztétikai része pedig borzasztóan zavart, nem vehettem fel akármit. Csalódott voltam, ahányszor csak megláttam magamat a tükörben.”
Gréta szerint nem mindegy, hogy valaki azért fekszik kés alá, mert keskenyebb derekat szeretne, és kiveteti két lengőbordáját, vagy egészségügyi okból, vagy épp az önbizalma miatt vállalja be a műtétet. „Ne ítéljünk el senkit, aki azért plasztikáztat, hogy nőnek érezze magát! Minden nő megérdemli, hogy a saját életében főszereplő legyen! És ha ehhez implantátum, póthaj vagy hasplasztika kell, és ezt észszerű határokon belül teszi, nem szabad ujjal mutogatni rá – teszi hozzá Gréta. Az influenszernek teljes hasplasztikája volt köldökkorrekcióval, bőrkivágással, és bár a felépülés nehéz folyamat, sokat segített neki, hogy a háza tele volt segítőkész családtagokkal. – Csak egy dolgot bánok: hogy nem csináltattam meg hamarabb. Amikor műtét után először néztem a tükörbe, sírtam a boldogságtól. A sebészem kivágta belőlem azt, amire már nem akarok emlékezni. Nekem sokkal többet adott a műtét lelkileg, mint fizikálisan, szabadságot adott a nőiességem megélésében. Bármikor újra végigcsinálnám.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
