Kánya Kata és lánya, Wossala Rozina voltak Kadarkai Endre műsorának, a Nagy dilemmának legutóbb a vendégei. A műsorban súlyos dilemmákra kell válaszolniuk a szereplőknek egymástól függetlenül, majd megvitatják a kérdést. Anya és lánya, számukra is meglepő módon, legtöbbször egyetértettek.
Volt azonban egy fájó téma, amiről Kánya Kata eddig nem beszélt a nyilvánosságnak. A kérdés arról szólt, mit tennének, ha egy súlyos beteg barátjuk elutasítaná a konzervatív kezeléseket, helyette pedig sarlatánokra bízná magát. Abban Wossala Rozina és édesanyja egyetértettek, hogy valószínűleg megpróbálnák szelíden meggyőzni az illetőt. Ugyanakkor Kata hozzátette, a hit nagyon fontos a gyógyulásnál, azt nem szabad elvenni az embertől.
Nem mondta el apjának, hogy halálos beteg
Kánya Kata ekkor mesélte el édesapja halálának körülményeit. „Hozzám képest egy CIA-ügynök kétéves kezdő volt – fogott bele a történetbe. – Vannak emberek, akiknek meg lehet mondani, hogy el kell kezdeni vágni a centit, és ennyi meg annyi van hátra. Az én apámnak nem lehetett megmondani, mert olyan hedonista volt, hogy arra gondoltam, megmérgezném, ami még hátra van, ha tudná, hogy vágjuk a centiket. Mindent kitaláltam. Olyanokat csináltam, hogy bementem az onkológiára, és nagyon jó fej volt az orvos – most már mondhatom, mert 30 éve volt –, és megkértem, hogy kamu zárójelentést csináljon, mert az apu tud latinul. Megértette volna, hogy a kemoterápia ellenére nő a daganat. Bementem, nekem odaadták a rendes zárójelentést, apunak meg azt írták, hogy stagnál. Volt, hogy mentőt kellett hívni hozzá, és akkor én száguldottam előtte, hogy előbb érjek oda, és meg tudjam mondani az orvosnak, hogy mit kell mondani apunak” – idézte fel a szomorú történetet Kánya Kata.
Sajnos ekkor már olyan előrehaladott volt az édesapja állapota, hogy kezdte sejteni, nem tudják meggyógyítani. Ekkor Kata azt a döntést hozta, hogy még akkor is adjanak neki fájdalomcsillapítót, ha az még jobban lerövidíti az édesapja életét. „Bementem másnap a kórházba, és azt mondta nekem: ’Végre, mit kellett ezen ennyit szarakodni? Tudod, amikor az alagút végén látja az ember a szembejövő fényt, az egyáltalán nem mindegy, hogy az a vonat vagy napkelte. És végre úgy érzem, hogy ezek engem meg tudnak gyógyítani’ – elevenítette fel édesapja szavait Kánya Kata. – Három nap múlva meghalt. És az a három napja optimistán és pozitívan telt.”
Hozzátette, borzalmas időszak volt ez az életében, és sokszor magát sem értette, hogyan tudta végigcsinálni. Lánya, Rozina ekkoriban ugyanis még kisgyerek volt, és nem sokkal korábban édesanyja is meghalt. „Nekik sikerült 10 hónap alatt meghalni. De azt akartam, hogy neki jó legyen” – mondta könnyezve Kánya Kata.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
