Sinkó László ötven évig élt boldog házasságban

A színpadon kívül Sinkó László nem szívesen állt a rivalda­fényben, a bensőséges pillanatokat inkább otthon, családja körében, a természetben járva vagy a sport­pályákon élte meg.

Nem Sinkó László volt a család egyetlen színésze: bátyja, a nála tizenkét évvel idősebb Sinkovits Imre az ország egyik legnépszerűbb művésze volt. Kapcsolatukat egy életre meghatározta, hogy együtt vészelték át a világháborút. Ennek ellenére sokan azt hitték, hogy a két testvér rivalizál egymással, pedig szó sem volt ilyesmiről. Erről a művész lánya, Sinkó Andrea így nyilatkozott: „Amikor apu egyre híresebb lett, az édesapjától kért engedélyt, hogy megváltoztassa a nevét Sinkovitsról Sinkóra. Nem akarta, hogy a kis Sinkovitsként tartsák őt számon. (...) Sokakban él a tévhit, hogy nem szerették egymást, és való igaz, hogy apu sem szerette, ha az újságírók ezt a kérdést firtatják. De ennek csupán az volt az oka, hogy a kapcsolatuk alapját nem az képezte, hogy mindketten színészek voltak, és apu egyszerűen nem volt nyitott, hogy a családi ügyeit a sajtó elé tárja. De nekem elhihetik, szerették egymást. Imre bácsi gyakori vendég volt nálunk, akárcsak apunak, neki is őrült jó humora volt.”

Sinkó László boldog házasságban élt Tóth Gabriella magyar-történelem szakos tanárnővel. Két gyermekük született, Andrea és Máté. „Nekem a családon és a színházon kívül a természet a szerelmem. Huszonöt éve lakom itt, Budakalászon, a hegyen… – mondta a Storynak korábban. – De a sport is életem egyik középpontja. Az volt a vágyam, hogy ha lesz gyermekem, jusson ki az olimpiára, és ez teljesült, mert 1988-ban a szöuli ­olimpián Andrea lányom pontszerző, hatodik lett ritmikus sportgimnasztikában.”

Ő maga teniszezett, atletizált és túrázott. Kellemes hangját, megnyerő egyéniségét kölcsönözte a hazánk tájait bemutató ­Másfél ­millió lépés Magyarországon című sorozatnak és későbbi folytatásának, gyakran ő maga is a stábbal túrázott. Színpadon és tévében is maradandót alkotott, emellett sokat szinkronizált. 2015. július közepén ­feleségével 50. házassági évfordulójukat készültek megünnepelni. Az évforduló napján elesett, eltört a bordája és légmellet kapott. Az akkor már egy ideje betegeskedő művész a Honvéd Kórházba került, ahol tíz nap után, július 31-én tüdőembóliában hunyt el.

Kiemelt kép és fotók: Fortepan/Szalay Zoltán; Archív