Bagdy Emőke fiát, Császár Zsoltot tavaly novemberben gyilkolták meg Amerikában, ahol hosszú évek óta élt. Az elkövető a 18 éves Yaaliyah Ezekiel Jackson, aki akkor két hete volt próbaidőn szabadlábon egy reintegrációs program keretében. A férfi vallomásában azt állította, hogy a nővére lakásán vendégeskedett Bagdy Emőke fia, akit egy összeszólalkozás során, önvédelemből szúrt le. Bagdy Emőke a Tvrtkoval a Föld körül című podcastban többek között először beszélt arról, mit érzett, amikor megtudta a felfoghatatlan hírt. „Átéltem azt a jeges magányt, és a képtelenségnek azt a helyzetét, amiből csak egyet tudtam: tudomásul kell vennem, mi történt. De az a szituáció tényleg egy olyan traumatikus szituáció, ami a normalitás állapotából átlöki az embert valami olyanba, hogy nincs igazán abban a jelenben benne, amiben van.”
Versben búcsúzott a fiától
„Volt egy konkrét pillanat, vagy volt egy konkrét alkalom, ami segített ebben a gyászreakcióban? A temetés vagy pedig az elbúcsúzás? Melyik volt az a pillanat, amikor először úgy érezte, hogy tud már beszélni esetleg erről, tud már találkozni emberekkel, esetleg előadást tud tartani” – hangzott a riporteri kérdés. „Noémivel (Bagdy Emőke pszichológus lánya, a tragikusan elhunyt Császár Zsolt ikertestvére – a szerk.) együtt ezt nagyon föl is építettük. Elhatároztuk, hogy szervezünk egy búcsú istentiszteletet, amit abban a templomban oldottunk meg, ahol nekem erős érzelmi odatartozásaim vannak, és egyáltalán a családunknak is – fogalmazott Bagdy Emőke. – Ő aktív volt, ő tudott cselekedni, én nem tudtam cselekedni. Semmit nem is akartam, nem volt semmi indítékom. De abban nagyon vele tartottam, hogy emléket állítani, visszahívni mindazok tudatába, ki volt Császár Zsolt. Ki volt az én fiam… Itt van a fényképe, a csupa mosoly gyerekem, és hogy azok, akiknek volna mondanivalója, jöjjenek el. A megemlékezés nagyon szép volt, de ott az élőre emlékeztünk. Én verset írtam, nagyon szoros a kötődésem a versekhez, nem tehetek róla. (…) Így tudtam elköszönni tőle. Én így köszöntem el.”
Értelmet kell találni az életben
Szó esett a tragédia tanulságáról is. „Az a tanulságom, hogy kétfajta gyászút van – magyarázta a pszichológus asszony. – Az egyik az, amibe ha valaki igazán nagyon beleengedi magát, és nem keresi az onnan való kiemelkedésnek a lelki erőrendszerét magában. És ezt csak úgy lehet, hogy valamilyen célt, értelmet adunk az itteni életünknek. Ha ezt az utat nem járjuk be, ha nem tudunk ide fölemelkedni, akkor lehúz és tönkretesz. Belebetegszem, elpusztít, és nem hozza azt, mint amit kellene hoznia. Nincsen égi válasz, de tanulságot muszáj belőle valahogy levonni” – mondta.
Követi a nyomozást
Tvrtko rákérdezett, Bagdy Emőke követi-e az amerikai nyomozást büntetés-végrehajtással, a bírósági tárgyalással, vagy éppen eltaszítja, eltolja magától, mert azt már nem akarja látni. „Nem, nem tolok el semmit magamtól. Nem. Nagyon is benne akarok és benne is tudok lenni most már. Az elején volt egy ilyen elzárkózásom. Egyáltalán nem kívántam, nem akartam és nem tudtam kint lenni a világban, törődni bármivel. Az valahogy egy olyan személyes belső gyász volt – válaszolta őszintén. – Abból az segített ki, amikor olyan méltó módon emléket állítva egy szép búcsúzó alkalmat hoztunk össze a templomba, és oly sok barát jelentkezett – mondta Bagdy Emőke, aki a szobájában őrzi a fiáról készült képekből álló tablót, amin Zsolt barátainak aláírása szerepel. – Ez nekem olyan jó érzés, hogy az a rövidke élet, amiben élhetett, azért ő nagyon sok jót tett.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
