Völgyi Zsuzsi - Az Ázsia Expressz forgatása előtt egy héttel kórházba került a kislánya

Életük legnagyobb kalandjába vágott bele Völgyi Zsuzsi és Kunovics Katinka, hiszen közösen versenyeztek az Ázsia Expressz – Felfedezzük Amerikát című műsorban. Azt mondják, sok mélypontjuk volt a forgatások alatt, de egyiküknek már indulás előtt kijutott a nehézségekből.

story.hu: Milyen céllal vágtatok neki a műsornak? Völgyi Zsuzsi: A cél nem a verseny megnyerése, hanem a túlélés volt. Az nagyon jó volt, hogy Katával voltam. Nem is mentem volna mással, ez nem volt kérdés. Kunovics Katinka: Vagy együtt, vagy sehogy! Az, hogy valaki a párjával menjen? Ugyan! Az embernek nagyon kell, hogy bízzon abban a személyben, akivel kimegy. Ha egy olyannal vágsz neki egy ilyennek, akit csak felületesen ismersz, lehet, hogy úgy jössz haza, hogy soha többet nem álltok szóba egymással.

story.hu: Több mint húsz éve tart a barátságotok. A forgatás során volt olyan dolog, ami új volt számotokra a másikban? V. Zs.: Kata igencsak meglepődött azon, hogy mennyit sírok. Amióta anya vagyok, sokkal érzékenyebb lettem, de ez őt most nagyon meglepte, ez kétségtelen. (nevet) K. K.: Én néha már csak annyit tudtam kérdezni, hogy „Már megint?” Olyan dolgokon sírta el magát, hogy az elképesztő. V. Zs.: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy úgy ültem repülőre, hogy előtte kórházban voltunk a lányommal, Glórival. Ott töltötte a hatodik születésnapját. Hányt, és ment a hasa, infúziót kapott, borzalmas időszak volt. Ez a forgatás előtt történt egy héttel, ez is nagyon megviselt engem. A születésnapi lufiját a kórházban kellett felfújnom... K. K.: Pedig úgy indultunk el, hogy teljesen kikapcsoljuk az itthoni dolgokat, csak a versenyre koncentrálunk, és kizökkenünk az anyaszerepből, de gyorsan rájöttünk, hogy ezt nem lehet.

story.hu: Hogyan sikerült átlendülnötök a mélypontokon? V. Zs.: Nagyon féltettük egymást. Talán ez a mi titkunk, hogy inkább a védeni próbáltuk egymást, nem pedig hibáztatni, ha valami nem sikerült. Voltak mélypontok, fizikailag nagyon kimerültünk. Többször megfordult a fejemben, hogy essünk ki, nem bánom, de aztán valahogy mindig összeszedtük magunkat. Még nekünk is meglepő, hogy min mentünk keresztül, nagyon erősek vagyunk. K. K.: Mi a huszonhárom év alatt egyszer sem vesztünk össze, pedig dolgozunk, turnéztunk, olyan helyeken énekeltünk együtt, hogy más el sem hinné. A művészemberek exhibicionisták, és hajlamosak magukat előtérbe helyezni, na köztünk soha nem volt ilyen. Mindig tudtuk, hol az a határ, amikor vissza kell lépni.

Kiemelt kép: TV2