Polgár Árpád gyűjtőből lett profi műkereskedő, ám azt már kevesen tudják róla, hogy tizennyolc évesen nem üzletembernek, hanem színésznek készült. És mindenre képes is lett volna akkoriban, hogy nagy példaképe, Sztankay István nyomába érjen. A Színművészeti Főiskolára azonban – akárhányszor felvételizett – nem jutott be. „A Nemzeti Stúdióba viszont nagyon jó volt. Nekem Major Tamás, Básti és Marton Endre voltak a tanáraim, sok mindent meg lehetett tanulni tőlünk. Játszottunk a Mózesben, a Lear királyban egy-egy mondattal. Aztán innen a Nemzeti Stúdióból jött egy hölgy, úgy hívták, hogy Lovas Edit, aki elvitt engem vidékre, Békéscsabára. Első évben már kihívta a bizottságot, megkaptam a gyakorlatos színészi működési engedélyemet, és úgy beindultak a dolgok, hogy nem is jelentkeztem a főiskolára többet” – mesélte az Abaházi Presszóban Polgár Árpád.
Főszerepeket játszott, ahogy fogalmazott, „rá épült” jó pár színházi előadás, de mégsem maradt sokáig a pályán. Nyolc év után ugyanis történt egy kínos incidens, amelynek köszönhetően kivetette magából a szakma. „1982-ben már Budapesten benne voltam a gyermekszínházban, a Radnótiban, és mellette még egy csomó tévés szerepem is volt. A Szórakaténusz című tévéműsorban én voltam az ige, a melléknév és minden egyes adásban szerepeltem. És egy csomó más jó szerep is elkapott akkoriban, többek között a Zendül az osztályban is játszhattam. De nagy mellényem is lett. Azt hittem, én sza*tam a spanyolt viaszt, hogy engem nem lehet lesöpörni, mert akkora világszám vagyok 27-28 évesen. És amikor azt mondták 2002 forint lesz a fizetésem, amire azt gondoltam, akkor majd minden nap emelem egy százassal a tarifámat, de végül ottmaradtam szerződés nélkül. Csak egy évet kellett volna kibírnom, mert akkoriban szedte össze a Bodrogi Gyula az embereket a Vidám Színpadhoz, és én abban a csapatban benne voltam! De közben bepereltem a színházat – mondta, azt azonban nem részletezte, miért fordult bírósághoz. – Még újságcikkek is születtek arról, hogy a nagypofájú faszi pereskedik. Engem pedig megutált a színház. Kiálltam ugyan magamért, de azért ezt nem lett volna szabad ebben a szakmában” – emlékezett Árpád.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
