Papadimitriu Athina: „A lányaimért tűzbe mennék”

Villáminterjúnkban a színésznő fejezi be az elkezdett mondatokat.

Minden napnak… teljes erőbedobással vágok neki. Máshogy nem is lehet.

A lovaglás… az egyik szerelmem, a színház a másik, és amikor a kettőt együtt csinálhatom, az leírhatatlan élményt nyújt.

Legemlékezetesebb előadásom… egy negatív élményhez kapcsolódik. Az otthonomban készülődtem az esti Vízkereszt-előadásra, amikor a rendőrök hívtak telefonon, és közölték, hogy meghalt a testvérem, nekem pedig színpadra kellett állnom.

A színházi világ… sokat változott, már nem olyan, mint régen. Hiába van benne a test és a szellem, ha a lélek hiányzik.

Szívesen találkoztam volna… Irene Papas színésznővel. Nagy kedvencem volt, szerettem.

A természetközeli életet… mindenkinek receptre írnám fel. Annyi csoda van odakint, csak tanulhatnának a fűtől, a bokroktól, a virágoktól és az állatoktól, és bizonyosan jobb emberekké válnának. Jó lenne, ha inkább a réteken, mint a plázában ücsörögnének az emberek.

Nincs szükségem férfira ahhoz… hogy megálljam a helyem a világban, de azért jó, ha van férfi a háznál és az ember mellett. Meg lehet szokni, ha nincs, de vannak olyan gondolatok, érzések, amelyeket csak a párunkkal osztunk meg, és ez nekem is hiányzik.

A három lányomért… gondolkodás nélkül a tűzbe mennék.

Nagymamaként… próbálok nem beleszólni az unokám nevelésébe, noha sok mindennel nem értek egyet. Nem jártatom a számat, úgysem venné jó néven a lányom, és egyébként is a szülő dolga a gyereknevelés.

Otthon legszívesebben… csak takarítanék, viszont erre van a legkevesebb időm. Három kutya és egy macska mellett nem tudok patikatisztaságot tartani. Nehéz falusi életet élni városi tempóban.

Görögország… számomra a gyökereket jelenti, Magyarország pedig az ágakat.

Kiemelt képek: Birton Szabolcs/fotocentral.hu