Az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm Erika nénije számos szakmai díjat nyert a Jászai Mari-díjtól kezdve a Humorfesztivál különdíján át a Szarajevói Filmfesztivál legjobb színésznője díjáig.
Az ember azt gondolja, hogy aki egy Oscar-díjas film főszerepét eljátszotta, annak tele a naptára munkával, és biztosan nem vállal el kisebb feladatokat. Tele a naptárad? Vállalnál kisebb szerepet?
Abszolút vállalnék kisebb szerepet akár filmen, akár színházban, ha érdekelne a feladat. Nincsenek olyan gondolataim, hogy én már csak főszerepet játszhatok. Az említett tévképzet sajnos működik. Az Oscar után azt gondolták az emberek, hogy tele vagyok munkával, közben pedig a kutya se hívott sehova. Azt hitték, én ezt vagy azt úgysem vállalom el, meg biztos nem is érnék rá. De addig senki nem jutott el, hogy megkérdezze: „Elvállalnád? Ráérsz?”
Tudod magad menedzselni?
Nem, pedig borzasztóan szükséges lenne. Nem vagyok jó abban, hogy a közösségi médiában folyamatosan híreket generáljak magamról. Valahogy az, hogy szelfiket készítsek, és úgy machináljam, hogy azon szuper jól nézzek ki, és azt sugalljam, hogy minden fantasztikus körülöttem, nem megy. Túl szemérmes vagyok ehhez, és az időt is sajnálnám rá.
A vörös szőnyegen nem tűntél elveszettnek.
Ez nem arról szól, hogy nem szeretek reflektorfényben lenni. Nagyon boldog vagyok, amikor elhívnak egy fotózásra vagy divatbemutatóra. Fantasztikus érzés, amikor az embert egy profi stáb szeretettel várja, csodás ruhát adnak rá, megcsinálják a sminkjét, a haját, és gyönyörű felvételeket készítenek róla. De a bulvárlapok csillogása nem vonz. Ezeket a megkereséseket általában elutasítom, mert a magánéletem is érdekli őket, a családomat pedig nem szeretném kitenni ennek.
Ha már a családnál tartunk, mostanában biztosan kevesebbet láttak otthon.
A Covid alatt másfél évig nem tudtam dolgozni, úgyhogy már nagyon ki voltam éhezve a munkára. Ahogyan az lenni szokott, vagy egyáltalán nincs munka, vagy egyszerre több felkérés is befut egy időben. Szerencsés vagyok, hogy mindkettőt el tudtam vállalni. És most nemcsak a két előadás próbái veszik el az időt, hanem az a töménytelen mennyiségű szöveg, amit meg kell tanulni Az apostolra.
Elkezdtél lakberendezőnek tanulni a Covid alatt, gondolom, arra is kell készülnöd.
Így van. Azt is komolyan veszem. Miután az ember megtapasztalta, hogy egyik percről a másikra teljesen le lehet őt nullázni, jogos igényként fogalmazódik meg benne, hogy tanuljon valami olyan dolgot, ami érdekli, és ami biztonságot is adhat. Ez ráadásul olyan kreatív energiáimat mozgatja meg, amit színészként nem használok. Hasonlít a színészetre is, mert egy jó lakberendező könnyen bele tudja élni magát a megrendelő helyébe.
Petőfi Sándor Az apostol című művének bemutatójára készülsz a 6SZÍN-ben. Hogyan lesz egy elbeszélő költeményből, egy kötelező iskolai olvasmányból izgalmas színházi előadás?
Nekem is van iskoláskoromból halvány emlékem róla. Ez egy nagyon komplex mű, nehéz olvasmány. Úgy sejtem, hogy az iskolás korosztálynak színpadon látva jóval befogadhatóbb. Én is a próbák alatt értettem meg azt, hogy Petőfi életművének ez micsoda gyöngyszeme. És amire pedig biztosan nem gondoltam korábban, az az, hogy mennyi humoros részlet rejlik benne.
Kiemelt kép: Köő Adrien
