Romy hamvas szépsége korán megigézte a filmeseket, a színésznő 15 évesen debütált a filmvásznon. A világhírt a Sissi-trilógia hozta meg neki, de idővel komolyabb szerepekre vágyott, ezért fogadta el a Christine című film női főszerepét. 1958-ban emiatt utazott Párizsba.
Ültek, mint két kamasz, egymás kezét fogva
A repülőtéren a mozi másik főszereplője, Alain Delon és vele együtt a nagy szerelem várta… „Amint sok újságíró és filmes között végigmentem a repülőtéren, a mozgólépcső aljánál egy szép, jólfésült, finoman öltözött fiatalembert vettem észre – írja Romy a naplójában. – Rögtön szíven ütött a látvány: ’Te jó ég, ez Alain Delon! Lehet, hogy ő lesz majd a partnerem a filmben?!’ – kérdeztem magamtól. A fiatalember felnézett, a szemével intett. Rám várt, látni akart! Akkor dőlt el minden közöttünk…” Aznap este hivatalosan egy gálavacsorán mutatták be őket egymásnak, és bár azonnal fellángolt a kémia, eleinte mégsem szimpatizáltak. „Túl jóképű, túl fiatal és túl jólfésült” – mondta az első beszélgetés után Romy. „Ártatlan kislány” – állapította meg róla Delon. De a színésznőnek mégis tetszett, hogy a férfi farmert és sportos inget hordott, hogy a haja folyton kócos volt. Zabolátlanul vad, aki mindenhonnan elkésett, és csak egy mosolyt villantott mentségül. Elbűvölte Romyt, Alain meg észrevette a rajongást… Utólag gyakran kérdezgették egymástól, vajon melyikük szeretett bele előbb a másikba? Mindig ugyanarra jutottak: egyszerre történt!
A forgatáson, mint két kamasz, órákat ültek némán, egymás kezét fogva, máskor meg hangosan veszekedtek. Igen, miközben őrjítően szerelmesek voltak, rettenetesen irritálták is egymást. Kétnaponta szakítottak, persze örökre… De mit érdekelte őket mindez, pláne Romyt – a lányka feje búbjáig odavolt. A férfiért éppúgy, mint a pezsgő Párizsért, a független életért. „Húszéves voltam, és életemben először szerelmes… – mondta később Romy, aki Alain miatt a francia fővárosba is költözött. – Mindent felégettem magam mögött, megszabadultam anyám fennhatóságától. Önmagamban persze sokat vívódtam, két világ között ingadoztam. Egyfelől húzott vissza a polgári jólét, a kényelem, a rend, a gondoskodás világa, másfelől viszont csábított az új, az ismeretlen …”
Az eljegyzés megvolt, az esküvő elmaradt
Az érzelmek olyan hőfokra hágtak, hogy hamar megváltoztatták mindkettőjüket. Romy érzéki, érett lett, Delon felelősségteljes. Párizs közepén lakást vettek, és nemsokára eljegyezték egymást. Az idilli kezdet után azonban egyre inkább kiütköztek a köztük lévő ellentétek: elsősorban a csonka családban felnőtt, sokáig csavargóként élő Delon szeretetéhsége, önzése volt az oka, hogy kapcsolatuk egyre viharosabbá vált. A mélyből a csúcsra jutó fiatalember önimádata minden határon túlment. „Úgy szeretek szeretve lenni, ahogy én szeretem saját magamat” – mondogatta Delon. De ekkor még mindig odavoltak egymásért, Delon csak „Babucikámnak” hívta Romyt. Ám nehéz volt összehangolni az időbeosztásukat. Találkozásaik szenvedélytől égtek, de a legkisebb bosszúság is próbára tette a két erős akaratú egyéniséget. Minden közös pillanatukat beárnyékolta, hogy a munkáik miatt újra meg újra el kellett szakadniuk egymástól. Ez állandó feszültség sérelmeket, fájdalmat szült. Az esküvőt egyre csak halogatták. Nem voltak hűségesek sem, folyton újabb és újabb bizonyosságra vágytak. Delon életében így lépett színre egy másik nő…
A medencében izzott a levegő
A félrelépéséből pedig gyereke született. A hírt, hogy az atyai kötelességet választva, összeházasodik Nathalie Barthélemyvel, levélben közölte Romyval. Mindez 1963-ben történt, öt viharos év után. Romy depresszióba zuhant, nyugtatókon élt, és alkoholmámorban vergődött. „Pokol az életem” – írta a naplójába. Úgy érezte, Delon nélkül létezni sem tud. Ám történetük itt nem ért véget annak ellenére, hogy a színész tényleg megnősült.
Romy a Delonnal folytatott felkavaró viszony után nyugodtabb magánéletre vágyott. Férjhez ment, fiút szült, ám a házasság balul sikerült, olyannyira, hogy a válás után nem sokkal az exférj öngyilkos is lett. Feleségként, anyaként Romy nem filmezett, a vászonra is csak Delon invitálására tért vissza. „Alain felhívott, és azt kérdezte: kizárólag a háziasszonyi teendőkön jár-e az eszem, vagy van kedvem filmezni is?” – emlékezett vissza. Romy visszatért, és A medence című film zajos sikert aratott, hisz a két színész között még mindig izzott a levegő… A szerelem viszont már soha nem éledt újra köztük, de Delon innentől fogva mindig ott volt, ha a színésznő segítségre szorult. És bizony Romynak erre szükség is volt: kezdetét vették az önpusztító évei…
A legszebb vallomás
Alain Delon számos interjúban fogalmazta meg, mit jelentett neki Romy Schneider. Az egyik legszebb vallomása így szól: „Romy huszonöt évet jelentett az életemből. Huszonöt év barátságot, szerelmet. Amit őrzök róla, az a mosolya, amely beragyogta. Ő volt és marad számomra a nő, a szerelem, a teljesség.”
A következő, befejező részben színésznőként a csúcsra ér, nőként pedig mélyre kerül…
Kiemelt kép: Getty Images
