Hazánk számos kiváló operettművészt adott már a világnak. De érkezik az új generáció, köztük egy kiváló, fiatal tehetség: Pacskó Dorka.

A fiatal szubrett, Pacskó Dorka idén először lépett a Palotakoncert színpadára.

„A legnagyobb álmom volt, mindig néztem a tévében. Mivel tudom, hogy a legeslegjobbak lépnek ott fel, vágytam rá, hogy egyszer én is közéjük tartozhassak. A helyszín, a varázslatos ruhák, mint egy megvalósult álom. Amikor a zenekar megszólalt, az hidegrázós volt. Szeretnék olyan jó szubrett lenni, mint a példaképeim: Oszvald Marika, Teremi Trixi és Szendi Szilvi.”

A magyar operett nagy reménysége Pacskó Dorka

Oszvald Marika így nyilatkozott fiatal kolléganőjéről:

„Bűbájos, tüneményes, ahogy kinéz, és ebben a műfajban az esztétika nagyon fontos. Szakmailag, technikailag nagyon fölkészült. Nem szorgalmasnak nevezném, hanem sokkal inkább elhivatottnak.”

Teremi Trixi, a Rátonyi Róbert Színház igazgatónője egyszerűen imádja Dorkát.

„Egy nagyon ígéretes, rettentő jó adottságokkal bíró tünemény, abszolút a jövő szubrettje. Nagyon boldog vagyok, hogy a társulatunkat erősíti. Szerintem nagy jövő áll előtte.”

Szendi Szilvi egy prágai fellépésre két fiatalt vihetett magával.

„Balázs Dávid növendékem hozta magával Dorkát. Gyönyörűen énekelt musicalt, de már látni lehetett rajta, hogy belőle nagyszerű szubrett lesz. Úgy érkezett meg a fellépésre, ahogy én szoktam 30 éve: gyönyörű ruhákat hozott hozzávaló ékszerekkel. Később ajánlottam Teremi Trixinek, a Rátonyi Róbert Színház igazgatónőjének, aki éppen szubrettet keresett. Megtalálta.”

Lőcsei Jenő koreográfus szerint:

„Dorka azért való szubrettnek, mert amikor színpadra lép, rögtön szét akarja szedni a színpadot. Látszik rajta, hogy nagyon-nagyon élvezi.”

Szendi Szilvi elképesztően hálás Dorkának, hogy Laki Péterrel bevállalták és megtanulták az Induljunk, van egy hely című dalt, az úgynevezett székes számot.

„Ezt a koreográfiát Oszvald Marikától és Csere Lászlótól örököltük Peller Károllyal. Boldogok vagyok, hogy jó kezekbe (és lábakba) került ez a dal.”

Oszvald Marikának még egy kedves történet is eszébe jutott róla.

„Nagyon szeretek vásárolgatni, és megveszek olyan ruhákat is, amik nagyon tetszenek, de a fél oldalamra se jönnének fel. Ezeket el szoktam ajándékozni. Volt egy ruha, amit Dorkának adtam. Elment benne egy meghallgatásra a Madách Színházba, és megkapta a szerepet.”