A Katona kiválósága a műfaj királynőjével tért vissza az operetthez: nagy fába vágta a fejszéjét
Ritkán jelenik meg a Katona József Színház színészének életében az operett, de most egy újabb ilyen fellépésre készült. Ráadásul a műfaj koronázatlan királynőjével.
Élete egyik legboldogabb pillanatára így emlékezik Elek Feri: „Kicsi gyerek voltam, a barátaim hintáztak, én a hinta tövében ültem a korlátnál. Anyukám vett nekem párizsit, zsemlét meg kólát. Ettem, közben néztem a barátaimat, és azt éreztem, hogy mennyire szerettem ezeket az embereket. Ez a ’profán’ boldogságpillanat úgy beleégett a fejembe.”
Gyerekkorában látott először operettet a tévében egy szilveszteri műsorban, aztán a híres Csárdáskirálynőt, később az Operettszínházban a Luxemburg grófját. „Agárdy Gábor volt Sir Basil, és nagyon nagy hatással volt rám!” Ezt az előadást Iglódi István rendezte, aki a Színművészeti Főiskolán a zenés színészmesterség tanára volt. „Nekem nagyon fontosak voltak az órái. Nagyon sokat tanultam belőle, a prózához is sokat adott: azt, hogy hogyan kell próbálni, és hogyan kell pontosan ritmusban poént mondani.
Iglódi tanár úr sokat beszélt az operettről. Például elárulta, az egyik alapszabály, hogy amikor már valamit nem lehet szavakkal kifejezni, a szereplők akkor fakadnak dalra.
1998-ban végzett, és azóta a Katona József Színház tagja. Nem sokszor játszott operettben, de én olyan szerencsés vagyok, hogy mindegyikben láthattam. Szabó Máté Csárdáskirálynő-rendezővizsgájában Bóni volt. Emlékszem, hogy olyan nagy hatással volt rám, hogy mindig arra gondoltam, hogy ha fele olyan jó alakítást nyújtok Bóniként, mint Elek Feri, akkor már elégedett leszek.
Az operett is színház
A másik pedig egy olyan operett, amit a Katona József Színházban kifejezetten a társulatra írtak, a Virágos Magyarország. „Én nagyon szerettem. A nézők is nagyon szerették. Annak ellenére, hogy a Katona egy művészszínház, a jegyeket 10 perc alatt kapkodták el. Nagyon sikeres előadás volt.
Voltak persze olyan visszhangok is, hogy ez nem való egy ilyen típusú színházba. Sőt, az operett nem is színház.
Szerintem pedig az, csak jól kell csinálni! Egy jelenet után jön egy dal, amiben énekelni és táncolni kell, majd újra megszólalni prózában. Kőkemény műfaj!”
Augusztus 29-én újra operettes fába vájta a fejszéjét. „A Nem rongyos élet című különleges operettgálán, Veresegyházon Latabár Kálmán egyik nagyszerű slágerét éneketem. Ha ez nem lenne elég, akkor azt is elárulhatom, hog volt egy duettem az operettek koronázatlan királynőjével, Oszvald Marikával.”