Sok primadonna nem hajlandó elárulni, hány éves, ám Fischl Mónika egészen más véleményen van: büszke rá, hogy hamarosan betölti az 55-öt.

Mivel tölti egy primadonna a nyarát?

Fischl Mónika: Mindennel, amivel évközben nem tudja. Élvezem a csendet. Többet sétálok a kutyámmal, Bellával, miközben próbálok megszökni a cicáim elő, mert ők is folyamatosan kapcsolódni szeretnének a kutyasétáltatáshoz. Végre többet olvasok, kertészkedem, élvezem a napsütést… Bár most olyan forróság van, hogy inkább a túlélésre koncentrálok.

Várom a nyaralást, mert az egész család – anyukám, a lányom, Lara a szerelmével, a húgomék, a keresztgyerekek, így, 8-an – együtt megy egy nagyon gyönyörű helyre.

Természetesen készülök életem legkedvesebb operaszerepére, a Traviatára, mert augusztus végén kezdődik a próbafolyamat Győrben, aztán ősszel bemutató. Majd a debreceni Csokonai Színházban is bemutatjuk decemberben.

Nyáron azért vannak fellépések is…

F. M.: Volt egy nagyon jó zenei találkozás a Swing à la Django zenekarral a MOMkultban, ahol Dolhai Attilával crossoverkoncertet csináltunk. Nagyon szerette a közönség, mi is elképesztően. Aki lemaradt róla, az megnézheti augusztus 28-án Szentendrén ezt az izgalmas zenei utazást a Swing à la Django átdolgozásaiban. Idén újra lesz Palotakoncert a Budai Várban július 31-én és augusztus 1-jén. Debrecenben a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon augusztus 14-én operettgálázunk. De a nyár egyik legkülönlegesebb estje a Nem rongyos élet operettgála lesz a Budapest melletti Mézesvölgyi Nyár keretében, ahol az „operettes” kollégáim mellett olyan színészek is fellépnek, akikről a közönség nem is gondolná, hogy „operettül” is tudnak. Boldogan és nagy izgalommal várom ezt a találkozást.

Én nagyon-nagyon szerettem azt, amikor a műfajok között nem teszünk éles határokat.

Pont ezért szeretem a crossover­világot is, és ez a koncert is ezért lesz különleges. Egy színész máshonnan fogalmaz meg egy dalt, mint egy énekes, és ez nagyon izgalmas megoldásokat szül.

Egy primadonnának nincs kora…

F. M.: De van! Én sose titkoltam, és pláne nem szégyelltem. Július 14-én leszek 55 éves. Sose féltem a számoktól, talán azért, mert sose éreztem magam annyinak, amennyi voltam. Bevallom, az 50-től kicsit azért megrettentem, és az nehéz is volt, mert akkor tudatosult bennem, hogy innentől már sokkal kevesebb a hátra. Ennyi. De éppen ezért élvezem az életet! Carpe­ diem! Élj a mának! Eddig is így éltem, de most már egyre jobban! Szeretnék mindent megélni, és sokat utazni. Egyre többet utazni, hiszen a világ gyönyörű!