A felnőttfilmek nagyasszonya, Monique Covet megindító őszinteséggel mesél arról, hogy milyen borzalmas sorscsapások szegélyezték életének első, meghatározó évtizedeit. Mostanra jórészt feldolgozta a traumákat. Egészen kiegyensúlyozott a mindennapokban, amiben külföldi szerelmének is fontos szerepe van.

A szőke bombázó, művésznevén Monique Covet határozott, magabiztos nő benyomását kelti az RTL+ Premiumon jelenleg is futó Meztelen igazság című dokusorozatban. Bizonyára a legtöbben nem is sejtik, milyen göröngyös út vezetett számára idáig. Az egyik legismertebb felnőttfilmes színésznőnek pokoli gyerekkor jutott, ami alapjaiban határozta meg az életét. Édesapja fizikálisan és érzelmileg is bántalmazta őt, ahogy az édesanyját és a húgát is.

Nem tudta, hogyan kell szeretni

„Mostanra megbocsátottam neki – mondja Monique. – Ebben a Birodalom című sorozat is sokat segített. Újra szembesülnöm kellett a borzalmakkal, amiket tett.

Kezdetben nehéz volt, de egyszer azon kaptam magam, hogy kimondom: szeretem aput.

És azt hiszem, a maga módján ő is szeretett, csak nem tudta, hogyan lehet ezt jól csinálni. Neki sem volt egyszerű gyerekkora. Pusztán azt a mintát vitte tovább, amit látott. Tavaly decemberben meghalt. Őszintén megvallom, még mindig sokat sírok, ha eszembe jut.”

Édesanyjával viszont jó a kapcsolata, ő a mai napig a fővárosban él.

„Egy pillanatig sem hibáztatom azért, mert nem hagyta el aput gyerekkoromban. Abban az időben ez nem ment olyan könnyen egy nőnek, pláne, ha senki nem volt, akire számíthatott volna. Ráadásul apu egy fegyveres testület tagja volt, így nem nagyon volt számára kiút. Sok év után elváltak, de sosem lett újabb párkapcsolata. Azt mondja, örökre kiábrándult a férfiakból”.

Monique 16 évesen egy heves családi vita után megszökött otthonról. Az éjszakai életben kezdett el dolgozni, és nem sokkal később újabb trauma érte: megerőszakolták.

„Annak az embernek viszont nem tudok megbocsátani. Sokáig megpróbáltam ezt teljesen kitörölni az életemből, egyszerűen nem tudomást venni róla. Most úgy érzem, ez talán -sosem fog megtörténni. Visszaélni a testi fölényeddel, ilyen módon kihasználni egy kiskorút, egyszerűen megbocsáthatatlan vétek” – sóhajt fel.

Nem tekint magára áldozatként

Szinte biztos benne, ha nem kell ezeken a viszontagságokon keresztülmennie, teljesen másként alakul a sorsa.

„Azt hiszem, állatorvos lennék, férjem és nagy családom lenne – mondja kissé elmélázva. – Nem így alakult. Fiatal koromban jó darabig alkoholba, drogba, gyógyszerekbe menekültem a traumák elől, de aztán be kellett látnom, változtatnom kell, és fel kell hagynom az önpusztító életvitellel. És meg is tettem, úgyhogy nem vagyok hajlandó áldozatként tekinteni magamra. Ez még akkor is így van, ha az igazság az, hogy a sebek begyógyulnak, de a hegek megmaradnak”.

Noha nem távolodott el teljesen az erotika világától, más céljai is lettek.

„Decemberben fogok diplomázni az egyik bécsi egyetemen, ahol egészségfejlesztést tanulok. Emellett tanácsadással is foglalkozom, mert a saját tapasztalatomból kiindulva nagyon szeretnék az embereknek segíteni abban, hogy tudatosabban éljenek – állítja Monique. – A tévézéssel is vannak terveim, kimondottan szeretem ezt a világot. Hamarosan egy újabb tévéműsorban fogok szerepelni, ám erről még nem árulhatok el többet.”

Rátalált a szerelem

Mónika folyamatosan ingázik Budapest és Bécs között, ám az osztrák fővároshoz nem csupán a tanulmányai kötik.

„A szerelmem is ott él. Ő a zeneiparban dolgozik. Fél éve vagyunk együtt. Ő az első olyan a párom, akiben, úgy érzem, teljesen megbízhatok, és nem lenyomni, birtokolni, kisajátítani akar, hanem közösen építkezni, haladni. Összességében azt tudom mondani, rendben van az életem, persze megvannak a magam démonjai, de már kordában tudom tartani őket.”