A közmédia egykori ­műsorvezetője, Krizsó Szilvia árgus szemekkel figyeli, mi ­történik egykori munkahelyén, még akkor is, ha esze ágában sincs ­visszatérni. ­Jelenleg többek között a saját podcastjére koncentrál, aminek köszönhetően rálelt a boldog élet titkára.

Krizsó Szilvia a mindennapokban kommunikációs és vezetői tréninget tart üzletembereknek, illetve Kösz, jó(l) vagyok! címmel podcastot készít. „Ez egy szerelemprojekt, ami önterápiává is vált, mert egyre jobban segít a jelenben maradni. Korábban rengeteg időt elpocsékoltam azzal, hogy a múlton rágódtam, vagy a jövőn aggódtam. Viszont mióta elindult a podcast, valahogy ’leföldelt’. A legfontosabb tanulság számomra, hogy akkor élünk a legboldogabban, ha a végtelenségig megpróbáljuk leegyszerűsíteni a dolgainkat, és leginkább a jelenre koncentrálunk” – ­taglalja Krizsó Szilvia, aki a megújuló közmédiáról is elmondta a véleményét a Best magazinnak.

Lánya visszatér Spanyolországba

Nyáron ő is visszavett a munkából, és a pihenésre összpontosít, valamint a lányára, ­Lucára, aki Spanyolországban folytatja a tanulmányait, és csak a nyári vakációt tölti itthon.

„Hamarosan visszautazik, biztosan nehéz lesz megszokni a távollétét újra, de remélem, könnyebb lesz, mint tavaly. Az pokoli volt – mosolyodik el Krizsó Szilvia, ahogy a lányáról mesél.

Ez nem azt jelenti, hogy a szoknyám mellett töltötte az egész nyarat, hisz hál’ isten, megvan a maga élete, a barátaival is rengeteg időt töltött, közben online és a Szigeten is dolgozott, de a tudat, hogy itt van a közelemben, végtelenül megnyugtató volt.

Jeles szülői bizonyítvány

Bár anyai szíve elodázná az újabb elválást, pontosan tudja, hogy ez az élet rendje, és boldog, amiért a lánya igazán megtalálta a számítását.

„­Arról nem is beszélve, hogy a szimbió­zisunk mit sem lazult a távolság ellenére. Megölelni ugyan nem tudjuk egymást, de egy órát azért mindennap csevegünk videós hívásban, szóval részei vagyunk a kinti életének, amire van igénye. Ez pedig nyilván nagyon jólesik szülőként, és egyfajta visszaigazolás is arról, hogy nem végeztük rosszul a dolgunkat. Sőt.”