Mint minden évben, Ernőék idén nyáron is hazalátogattak a családjukhoz, összesen egy hetet töltöttek Erdélyben, ami már-már felért egy gasztrotúrával is. Nem kérdés, hogy ez a kiruccanás elsősorban a szeretteikért volt, hiszen csak ritkán tudnak találkozni. De mint a színész mondja: minden fontos történés, nagy beszélgetés a konyhában történik.

A színész szinte egész rokonsága Erdélyben él, mint ahogy a gyerekkori barátai is. Egyfajta hagyomány már náluk, hogy évente egyszer meglátogatják őket.

„Mintha megállt volna az idő”

Így amint bezárt a Pomázi Művelődési Ház, aminek Nyári Darinka a vezetője, útra keltek.

„Nyáriszünetre ment a művház, így mi is…” – kezdi jókedvűen Kiss Ernő Zsolt a lapunknak.

„Igazából már május óta tudtuk, melyik héten látogatjuk majd meg a családot, részben persze, hogy a szüleim, a húgomék és a nagynéném is tudjanak készülni. A napokban jöttünk haza, és hát még mindig az út hatása alatt vagyunk. Elképesztően élménydús volt, nekem ráadásul még nosztalgikus is, pláne, hogy sok-sok év után Sepsiszentgyörgyről – ahol a szüleim és a húgomék élnek – átkocsikáztunk a nagynénémhez Pusztinába is, ami háromórás út. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem ott, ebben az elszigetelt faluban. Mit sem változott az elmúlt évek alatt, mintha megállt volna az idő. Ez igaz a nagynéném otthonára is: pontosan ugyanazon a sparhelten készítette az ebédet, és ugyanazzal a cérnával vágta a puliszkát, mint kissrác koromban. És hát a főztje! Ismerős illatok, ismerős ízek…”

Az erdélyi szusi

Töltött káposzta, paszuly, muzsdéj, az imént említett puliszka.

„A nagynéném egy darabka történelmet tett le elénk az asztalra” – jegyzi meg Ernő.

Azt pedig már Darinka magyarázza, hogyan készül a paszuly és muzsd­éj.

„A paszuly ugye zöldbab, ami ott sokkal vastagabb, laposabb, és ezt dinszteljük meg lestyánnal, sok fokhagymával. Majd meglocsoljuk a muzsdéjjal, ami meg egy fokhagymás, olajos öntet. De beletunkolhatjuk a puliszkát is, isteni. Az utóbbit egyébként én juhtúróval és szalonnával készítem. Zsolt, akarom mondani Ernő – a családja Zsoltnak hívja, és a kint töltött egy hét alatt átragadt rám is – nagynénjének a szakácskönyvéből tanultam, mint az összes többi csángó fogást is. Elképesztően főz!”

„Érti a dolgát, doktorandusza is van táplálkozástudományból – veszi át a szót Ernő a feleségétől. – Hamarosan pedig újra látjuk őt és anyukámat is. Nemsokára jönnek Magyarországra, ugyanis a nagynéném főztjét meg lehet majd kóstolni az Ízek Utcájában. Keressétek bátran a Tinka konyháját!”

„Szusi nem lesz…” – ékeli közbe nevetve Darinka, utalva ezzel arra, hogy az erdélyi kiruccanásuk során az anyósa kérésére szusit is készítettek, méghozzá egy kiló rizsből.

Megdobbant a szívük

Mivel ez már a második év, hogy „nagyüzemben” gyártották a családnak a szusit, folytatja a színésznő, most már bátran ki meri jelenteni, hogy ezzel újabb hagyományt teremtettek.

„Otthon én már többször készítettem. Ezt látva az anyósom tavaly megkért, csináljak nekik is. Mondtam, persze. Még itthon bevásároltam hozzá, kint pedig összedobtam, összedobtuk. Annyira jól sikerült, hogy megkérdezte, lehet-e idén is, meg úgy összeségében bevezetjük-e?! És hát naná! Szóval Erdélyben, az erdő közepén lévő kis házukban japán ételt ettünk… Micsoda fúzió, nem igaz?!” – teszi hozzá vidáman.

Az út termesztésen nem csak a hasukról szólt. De mégis mi hozza jobban össze a családot, ha nem egy közös étkezés?!

„Így van! – folytatja a színész-műsorvezető. – A legfontosabb történések, a legjobb beszélgetések a konyhában zajlanak. Évente csak egy-két alkalommal látjuk a családomat, de ezalatt az egy hét alatt sok mindent be tudtunk pótolni. Fantasztikus volt azt látni, hogy édesanyám és a lányunk, Zuzu között micsoda szoros kötelék van a távolság ellenére is! Együtt aludtak, éjszakába nyúlóan beszélgettek, nevettek, filmeztek, és volt, hogy éjfél után még egy doboz fagyi is előkerült. Nagyon ránk fért már ez az egy hét a családdal. Meg hiányzott az otthonom.”

„Engem az hatott meg nagyon, amikor útközben, már Erdélyben megláttam, miként pillantgat Ernő a tájra, a hegyekre – mondja Darinka. – Éreztem, ahogy megdobban a szíve, ettől pedig az enyém is. Egyébként már Zuzu is tudja mindezt értékelni.”