Hiába a több évtized, amit a mikrofon, illetve a kamerák előtt töltött el, nem érzi magát a szakma nagy öregének – pláne, mert három kiskamasz és két nagyfiú várja haza. Balázsy Panna és Wágner Tamás műsorában arról is beszélt Rónai Egon, miként fér meg egymás mellett a család és a hivatás.

Harminckét évnyi közös múltat aligha lehet nevetés nélkül felidézni… Balázsy Panna még az egykori Danubius Rádióból ismeri Rónai Egont, így a Majd megeszlek beszélgetése egy eddig gondosan őrzött, régi titokkal indult. Mint kiderült, Panna egy szilveszteri műsorban Bochkor Gáborral énekelte el Joe Cocker és Jennifer Warnes nagy duettjét, a Love Lift Us Up Where We Belong to-t. Egon nemcsak emlékezett a produkcióra, de viccesen azzal is megfenyegette egykori kollégáját, hogy a felvétel valahol talán ma is megvan… De mint mesélték, egykor Egon sem úszta meg az éneklést: ő Elvist választott. „Csak úgy, szerényen” – tette hozzá nevetve.

Az éterből a képernyőre

Rónai Egon annak idején sportújságíróként kezdte. Már tizenöt-tizenhat évesen újságot szerkesztett, alsóbb osztályú futballmeccsekről tudósított.

„Elképesztő élmény volt, amikor másnap nyomtatásban láttam viszont a saját soraimat.”

Idővel átevezett a rádiózásra: a Danubius Rádióban előbb szerkesztő-műsorvezető, majd zenei vezető, aztán program- és hírigazgató is lett. Később csöppent csak a televíziós világába: a Sport TV műsorvezetői székéből vezetett az útja 2011-ben pedig az ATV-be vezető műsorvezetője lett.

Már több mint tíz éve, hogy az Egyenes beszéd egyik arca. Bár a nézők elsősorban tévésként ismerik, ő magát a mai napig rádiósnak tartja.

„Az egy iskola. Minden abból épül – mesélte.

A rádió megtanított a precizitásra, a terhelésre és arra, hogyan kell pusztán a hanggal megteremteni mindazt az atmoszférát, amit a televízió képekkel is megmutathat.

Balázsy Panna úgy emlékezett vissza rá, mint aki már harminc évvel ezelőtt is komoly, tekintélyt parancsoló felnőttnek tűnt. Rónai Egon azonban egészen másként őrzi ezt az időszakot.

Azt mondta, a Danubiust sokáig óriási játéknak élte meg, még akkor is, amikor vezetőként már felelősséget viselt, és a szertelen kollégák műsorait is neki kellett sínre tennie.

Életpályáján több aranykort is számontart: ilyen volt a kereskedelmi rádiózás hazai létrejötte, a Sport TV indulása és természetesen az ATV-nél eltöltött tizenhat év is. Az elmúlt években nehéz médiaközegben kellett talpon maradniuk, illetve, mint mondja, megőrizni a szakmai hitelességüket.

Hajnalban kezd

Sokoldalúságára egyébként egyszerű magyarázata van: rengeteg minden érdekli, és óriási adománynak tartja, hogy pályája során megannyi műfajban kipróbálhatta magát.

Nem gondolja, hogy egy újságírónak minden témában szakértőnek kell lennie, de ahhoz ragaszkodik, hogy értelmes kérdéseket tudjon feltenni.

„A jó kérdéshez bele kell ásnod magad a témába, az alanyba. Én rengeteget készülök – árulta el. – A délelőttjeim többnyire ezzel telnek, miközben a napjaim gyakran már hajnalban elkezdődnek.”

Öt gyermeke közül a három kisebb még napi szinten igényli a jelenlétét. Ha esti műsort vezet, a reggelei akkor is 4:50-kor kezdődnek: úszni viszi a lányát.

Hamarosan a legkisebb fia is csatlakozik a korai edzéshez – ők öttusáznak. Berci fia pedig szertornász, diákolimpiát is nyert már.

Rónai Egon, ha képernyőn van, este tíz körül ér haza, tizenegy tájban fekszik le, vagyis sokszor csak hat órát tölt alvással. A hétvégéket azonban, amennyire csak lehet, a családnak, illetve a pihenésnek tartja fenn.

A korábbi házasságából született két felnőtt fiáról mosolyogva jegyezte meg:

Őket időnként már nekem kell felhívnom őket, hogy megtudjam, hogy vannak.

A saját kudarca

A képernyőn mindig határozottan kérdez, ám szerinte egy interjú sikere számára nem a másik feletti győzelmet jelenti.

„A Húzós portréiban van időm megnyitni a vendéget, az Egyenes beszéd és a reggeli műsor, a Start néhány perce viszont jóval direktebb helyzet. Ha valaki nem nyílik meg, akkor adás után átgondolom, hiszen szerintem az én feladatom kérdezőként, hogy valahogyan átússzunk ezen a folyón” – fogalmazott.

Mint mesélte, az tudja igazán felbosszantani, amikor érzi, valaki nem mond igazat, de neki mint kérdezőnek nincs ellene a kezében bizonyíték. Ilyenkor hiába próbálkozik, pontosan tudja, hogy felesleges köröket jár.

Miközben sokan már a „televíziózás doyenjeként” tekintenek rá, ő újra és újra rácsodálkozik erre a szerepre. „Ki vagyok én? – kérdezi magától, amikor egy felkérés során azzal a tekintéllyel fordulnak hozzá, amelyet ő maga egyáltalán nem érzékel.

A közösségi oldalain sem építi tudatosan önmagát, inkább a gyerekei vállalkozásait mutatja meg. A felesége ilyenkor rendre figyelmezteti, hogy mások szinte mindent kiposztolnak, ő pedig még a saját eredményeit is hajlamos elhárítani.