Gyerekkora óta kutyák veszik körül, szerinte négylábú társ nélkül egyszerűen elképzelhetetlen az élet. A bűvészhez legutóbb egy mentett kölyök, Zazi költözött.

A kutyák sokak számára nem csupán házi kedvencek, hanem igazi családtagok, hűséges társak, akik a legnehezebb pillanatokban is feltétel nélkül ott vannak az ember mellett. Nincs ezzel másként Ungár Anikó sem, akinek az élete szinte összeforrt a négylábúakkal, sőt, el sem tudja képzelni az életét ugatás és csóváló farok nélkül! Gyerekkora óta mindig volt mellette eb, az évek során pedig a legkülönbözőbb fajták fordultak meg nála.

Négylábú nélkül nem élet az élet

A bűvész számára soha nem volt kérdés, hogy ha komoly fordulóponthoz érkezik az életében, a kutyái ugyanúgy vele tartanak. Már a harmadik férjével való kapcsolatuk legelején világossá tette, hogy ebből egyszerűen nem enged. „Két hete ismertük egymást, amikor megbeszéltük, hogy Gábor fiammal hozzáköltözünk. Éppen nálam ebédeltünk, amikor ránézett a két kutyámra, és teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy mit fogok csinálni velük. Én pedig csak annyit mondtam:

’Drágám, már maga a kérdés is rossz, mert nincs olyan lehetőség, hogy én nélkülük bárhová menjek’

– meséli nevetve a Story magazinnak a 77 évesen is bámulatos formában lévő Anikó. Kedvese végül hamar elfogadta: nemcsak a csinos bűvésszel és a fiával, hanem egy moszkvai őrkutyával és egy rottweilerrel együtt kezdik meg a közös életüket.

„Mire aztán összeköltöztünk, sajnos a moszkvai őrkutyám hétéves korában veseelégtelenségben pont elpusztult, így végül csak Lédit vittem magammal. Később kapott maga mellé még egy rottweilert, Zénót is, hogy ne unatkozzon.”

Összes kutyája igazi személyiség volt – kattintson galériánkra!

Anikó azt mondja, minden kutyája más személyiség volt, de egy közös mindig akadt bennük: feltétel nélkül szerették egymást. Épp ezért minden búcsú mély nyomot hagyott benne, a szívé­ben azonban mindig maradt hely egy új négylábú számára.

Előre megálmodta a vörös spánieljét

Anikó életébe szinte az ­összes kutya sorsszerűen érkezett. Nem ő kereste őket, inkább úgy érzi, mindig egymásra találtak. Akadt, akit ajándékba kapott, más egy váratlan találkozásnak köszönhetően lett a társa, de olyan is volt, akinek az érkezését mintha előre megjósolta volna. „Érdekes módon hozzám mindig váratlanul kerültek a kutyák. Soha nem készültem tudatosan az érkezésükre. Volt, akit kaptam, volt, akit örököltem, másba pedig egy utazás során szerettem bele.

Az uszkáromat, Tomikát például egy argentin házaspár ajándékozta nekem karácsonyra.

Teljesen összenőttünk, mindenhová magammal vittem, együtt jártuk be a világot. Még a japán turnémra is elkísért, sőt külön műsorszámot is építettem köré” – emlékszik vissza.

Anikónak egyik legkülönlegesebb története azonban Bonzóhoz kötődik. „Volt egy álmom egy nyolc-tíz hónapos vörös spánielről. Fél évvel később a Friderikusz Show-ban vendégeskedtem, ahol a segédem magával hozta a kutyáját. Egy vörös spániel volt, és azonnal egymásba szerettünk. A lány végül megkérdezte, vigyáznék-e rá fél évig, mert Olaszországba költözik dolgozni. Belementem, de csak egy feltétellel: ha megszeretjük egymást, akkor nálam marad egy életre. Így is lett. Bonzó végül az én kutyám lett. Máig úgy érzem, őt álmodtam meg.”

Zazi a család legifjabb szeme fénye

Bár az évek során már többször át kellett élnie kedvencei elvesztését, a legutóbbi búcsú különösen megviselte.

Leila halála után hosszú ideig úgy érezte, űr maradt az életében. Végül először hozott tudatos döntést: elhatározta, hogy örökbe fogad egy mentett kutyust. „Leila halála teljesen összetört. A kertben temettem el, hónapokig sirattam, de nem tudtam kutya nélkül létezni. Életemben először saját elhatározásból kezdtem el keresni a következő társamat.

A neten találtam rá Zazira. Amikor megláttam a fotóját, azonnal hevesebben kezdett verni a szívem, és tudtam, hogy ő az igazi.

A négy hónapos kölyköt egy nyíregyházi civil szervezet mentette meg testvéreivel együtt, miután egy dobozban, az erdő szélén hagyták őket. „Három hete fogadtam örökbe Zazit, és egyszerűen imádjuk. Tüneményes, okos, szociális és fegyelmezett kutyus. Ahogyan a korábbi kutyáimat, őt is mindenhová magammal viszem. Egy hangja sincs, mindenkihez kedves, és már most rengeteg örömet hozott az életembe.”