Gondolhatnánk, hogy két ilyen ismert és népszerű művész esetében hosszas levelezés, végeláthatatlan egyeztetések előznek meg egy közös előadást, az ő esetükben azonban elég volt egy véletlen találkozás. „Tavaly szeptemberben találkoztunk először, a híres zeneszerző, Kálmán Imre lányának, Yvonne-nak a 86. születésnapján – avat be megismerkedésük részleteibe Fischl Mónika. – Emlékszem, egy remek cigányzenekar zenélt, javában énekeltünk, mulattunk, amikor is egyszer csak felpattant az asztalra Enrique, akiből csak úgy áradt a hang és a szenvedély. Akkor és ott el is határoztuk, hogy együtt színre visszük Astor Piazzolla María de Buenos Aires című tangóoperáját.” A próbák gördülékenyen zajlottak, talán azért is, mert a művésznő vérmérséklete és személyisége hasonlít a latin-amerikaiakéhoz. „Szeretem az ottani emberek életigenlését és pozitivizmusát, a kivételesen sokszínű kultúrájukról nem is beszélve.”
Hogy lesz-e folytatás, az a jövő zenéje, a tenor naptára is jó időre előre tele van. Hamarosan ráadásul egy fontos mérföldkőhöz érkezik, hiszen a világhírű Carnegie Hallban – amit a klasszikus zene templomának is szoktak nevezni – bizonyíthatja tehetségét. „Hosszú út vezetett a sikerig – vallja be Enrique de Allende. – A családom egyik ágán magas rangú politikusok vannak, ez egyfajta hagyomány nálunk. Édesapám ezért sem örült annak, hogy a zenei pályát választottam. De örülök, hogy így döntöttem, ugyanis ez az én utam.” A tenor mindössze három napot töltött Budapesten, de a főváros és a magyar kultúra így is teljesen magával ragadta. „Az építészet lenyűgöző, a gasztronómia egyedülálló. A gulyást egyszerűen imádom. De be kell vallanom, hogy a legnagyobb kedvencem a pálinka. Talán még közelebb is áll a szívemhez, mint a tequila. De persze ezt otthon nem árulnám el senkinek” – nevet fel jóízűen.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
