Akár másfél évtizedet is letagadhatna, ő azonban büszkén vállalja, hogy hetven. Vajon mi a titka? Erről mesél a sztár­fodrász.

Nem tervezi, hogy felhagy a hivatásával. Miért is tenné? Hiszen amellett, hogy Hajas László élvezi, amit csinál, remekül érzi magát. Mindezért feleségének mond köszönetet.

Természetesen az is számít, mi kerül náluk az asztalra. „A feleségem odafigyel rám. A főztje, és persze az, hogy reggel-este vitaminokkal töm, jó hatással van rám. Imádom, hogy így törődik az egészségemmel” – kezdi a sztár­fodrász, aki huszonkilenc év együttlét és húsz év házasság után is ugyanolyan rajongással beszél a feleségéről.

Kapcsolatukból nem hiányzik az érzelmi támogatás, az elismerés, az intimitás, azaz a biztos háttér.

Több dolog is kell ahhoz, hogy egy házasság boldog legyen. Az pedig, hogy még mindig egészséges vagyok, Judit érdeme.

Én például folyton elfelejtenék enni, de ő el nem engedne otthonról egy kis gyümölcs vagy szendvics nélkül. Kikapok, ha nem eszem rendesen, így igyekszem erre is ­odafigyelni a kedvéért. Mielőtt megismertem, azért nem így éltem. Ha eszünkbe jutott, gyorsan rendeltünk valamit. Azt se tudtuk sokszor, mit eszünk. Ő azonban minden hétvégén a ­piacra jár. Hozzászoktatott, hogy mindig van otthon zöldség, gyümölcs, ­persze a megszokott kistermelőtől. De a csirke, amit megfőz, az is tanyasi. És sorolhatnám, hogy már a hentes is odaszól neki, mikor kell menni a friss húsért. Ő pedig minden este meleg vacsorával vár. Van, hogy még süteményt is süt. Igazi gondoskodó anyatípus.”

Sokáig kellett udvarolnia

Pedig nem volt könnyű meghódítania. Amikor felfigyelt a szőke bombázóra, aki időnként feltűnt a fodrászüzlete melletti fodrászkellékboltban, nem azon gondolkodott, mennyire ügyes a konyhában.

„Ma is jót mulatunk azon, amikor először utána mertem kiabálni, hogy ’Kezét csókolom’, és úgy fordult vissza: ’Csak csókolnád.’ Nem igazán akart megismerkedni velem. De aztán újra összefutottunk. Az Operabálban, egy Gabriela Sabatini-bemutatón. ­Rábaközi Andi akkoriban a fodrászmodellem volt, őt kértem meg, mutassa már be nekem. Akkor megígértem neki, ő lesz az első a telefonomban, és így is lett. ’A Szerelem’ – így írtam be, miután végre megadta a számát. De sokáig kellett udvarolnom.

Aztán amikor megfőzte az első zöldborsólevest, nem is akartam elhinni, hogy épp úgy készíti, mint anyu. Csak sajnos ők nem ismerhették egymást…

Ha édesanyjára gondol, még mindig párás lesz a tekintete. „Anya csak 43 volt, amikor elveszítettem. De hiszem, hogy ő küldte Juditot nekem.”