A színésznő még elsőéves főiskolás volt, amikor az osztályával a Népek dalai és táncai című vizsgaelőadásra készültek. Így kezdődött a hatvanas években Halász Judit és Rózsa János kapcsolata, amely amúgy nem volt szerelem első látásra.

A sok-sok baráti beszélgetés aztán olyannyira elmélyült, hogy immár 61 éve tart a házasságuk. De térjünk vissza arra a bizonyos vizsgaelőadásra, amely hatalmas sikert aratott. „Ennek az lett a következménye, hogy meghívtak minket Törökszentmiklósra, a termelőszövetkezetbe, hogy ott is mutassuk be. Azért oda, mert ők szponzorálták ennivalóval a főiskola a menzáját. Még 30 forint fizetséget is kaptunk érte, ami nekünk óriási dolog volt. Két ötödéves filmrendező jött velünk, hogy ott, a helyszínen eligazítsanak minket, az egyik Rózsa János volt” – mesélte találkozásukról Halász Judit a Best magazinnak.

„Sokat beszélgettünk. Egyébként Jancsinak nagyon fájt a feje, gyógyszere senkinek nem volt, így én próbáltam enyhíteni a fájdalmát.

A tenyeremet rátettem a fejére, majd a hideg ablaküveghez szorítottam. Hatott. Aztán két hónap múlva a főiskola kirándulást tett Sopronba és Balfra, ott újból találkoztunk, este kettesben sétálgattunk… Így kezdődött.

A művésznő azt mesélte, a mai értelemben nem jártak, nem is randevúztak, egyszerűen találkoztak, és együtt voltak.

Együtt járásról nem volt szó, de gyakran találkoztunk, és sokat beszélgettünk.

Mivel a főiskola nem volt nagy intézmény, ezért rengetegszer véletlenül is összefutottunk. Azonkívül a férjem osztályának a vizsgafilmjeiben rendre előfordultam. Nemcsak az övében, hanem Huszárik Zoltánéban és Kézdi-Kovács Zsoltéban is.”

A jugoszláv kaland

A szerelem és a kapcsolat szépen fejlődött, de nemcsak ez volt az oka annak, hogy Judit hozzáment Jánoshoz. Hanem mert utazni akart, így arra kérdésre, hogy hogyan történt a lánykérés, Judit így válaszolt a Nők Lapjának: „Sehogy. Én egyetlen gyerek vagyok, és apukám azt mondta, csak úgy utazhatok el nyaralni, ha már valakihez törvényes kötelék fűz. Akkor gyorsan összeházasodtunk, hogy elutazhassunk.”

Mindez 1965-ben történt, amikor a művésznő 22 éves volt.

Délután volt a lakodalmunk a szüleim belvárosi lakásában. Feljött a rendőr is, mert az egyik barátunk, Sára Sanyi kint ült az erkélyen, és miután valami szakmai bánata volt, ahogy iszogatta a bort, a poharat kidobta az erkélyről

– mesélte Judit, aki férjével „Jugóban”, azaz az akkori Jugoszláviában töltötte a mézesheteit.

„A nászutunkon egy ősrégi autóval vágtunk neki a jugoszláviai kalandnak, s mivel lyukas volt a tankja, útközben elfolyt a benzin” – így Judit.

Fiuk, Tamás 1971-ben jött világra, és bár boldogan éltek, azért nem volt minden rózsaszín.

Nehéz megúszni hullámvölgy nélkül. Előfordult, hogy kevesebbet voltunk együtt, de mindig érdekelt, hogy mit csinál a másikunk, és természetesen mindent tudtunk egymás munkájáról nem napra, de percre készen…

Az ember segítse és értse a másikat, fontos, hogy az érdeklődési körünk közös legyen. Lehet veszekedni, megsértődni, de ezek nem lehetnek olyan komolyak, hogy szakításhoz vezessenek.”

Csak egyvalamit bán

Hat évtized alatt természetesen ők is megéltek olyan eseményeket, amelyek próbára tették a kapcsolatukat. „Egyszer egy autóbaleset után egy hétig kómában feküdtem, de talán még ennél is nehezebb időszak volt, amikor egyszerre kellett megküzdenem egy daganatos betegséggel és egy súlyos májbetegséggel” – mesélte a színésznő.

Azt is bevallotta, nem tudja mi a hosszú házasság titka, legfeljebb a sajátjukét ismeri. „Egy dologban hiszek: minden kapcsolatban meg kell tanulni, hogy mindannyian hibázunk.

Mindig vannak nehéz időszakok, rossz helyzetek, és ilyenkor nem lehet egyetlen embert hibáztatni azért, mert valami nem sikerül. Megtanultam az életem során, hogy először mindig magamban kell keresnem az okokat.

Eljön az idő, amikor a társunk problémáit a magunkénak érezzük, és ugyanúgy keressük a megoldást, mint a magunk legszemélyesebb gondjaira, amikor a sikerek, az örömök egyaránt érintenek minket.”

És bizony sok öröm érte őket, hiszen fiuk is boldog házasságban él, három unokájuk pedig ma már szinte felnőttek, egyetemre járnak. Judit egyszer azt mondta, ha valamit bán, az csak az, hogy nem tanult meg hegedülni. Hatévesen kicsinek tartották hozzá, kérték, jöjjön vissza egy év múlva, de nem tette.

A Halász Judittal készült beszélgetést itt nézheti meg!