Nemrég volt a Macskalápon című előadásuk premierje a Centrálban, ami mellett Básti Juli még hat másik darabban játszik, közben forgatott is, és készül a nyári Dés-koncertekre. Mint mondja, egyrészt jó, hogy ennyi feladata van, viszont ráférne már a pihenés, illetve most az unokáját is jóval kevesebbet látja, mint szeretné.

Tíz napja már, hogy utoljára vigyázott az unokájára, a tizenhat hónapos Noamra. „Már elvonási tüneteim vannak!” – mondja nagyot sóhajtva a nagymama Básti Juli.

„Hétköznap nem főzök”

Rögtön hozzáteszi, ez nemcsak amiatt van így, mert sok időt tölt a színházban, hanem elkapott valami felső légúti nyavalyát, amiből nehezen lábal ki.

Kellene négy nap egyben, amikor ki tudom pihenni magam. Illetve lehet, jobban tettem volna, ha előző este lemondom a Fekete Péter-előadást és otthon maradok. Iszonyat sűrű ez a hónap, de legalább új darabot nem próbálok.

Márciusban mutattuk be a Centrálban a Macskalápont és tavaly ilyenkor A kriplit – magyarázza. – És májusban játszom ismét az Erkelben is, hatszor adjuk elő az Apáca show-t. Tehát bőven van dolog – teszi hozzá Juli, mire megkérdezzük tőle, hogy van így ideje magára, vagy akár bármi másra? – Sehogy! – válaszolja már nevetve. – Például hétköznap nem főzök, hanem rendelek, ami nagy könnyebbség. Igyekszem egészségesen étkezni, pláne, ha már nincs időm nagyokat sétálni az erdőben vagy biciklizni menni.”

Nagy a szerelem köztük

Nem csak ő, a férje, illetve a fiai is elfoglaltak, de a közös vasárnapi ebédhez mindannyian ragaszkodnak. „Minden gyerekünk elköltözött már otthonról, és bár járnak haza, korántsem annyit, mint szeretnénk. De vasárnaponként mind együtt vagyunk, és hol én főzök, hol a menyem, Dorina (Martinovics Dorina színésznő – a szerk.), aki szintén rengeteget dolgozik, esetleg rendelünk. Tök mindegy, a lényeg, hogy mindenki ott legyen. Nagyokat beszélgetünk, mi, Tamással (Puskás Tamás rendező – a szerk.) unokázhatunk is, ami fantasztikus.

Nagy a szerelem közte és az unokája, Noam között! Ha Tamás az ölébe veszi, ki sem lehet onnan könyörögni.

Az elmúlt másfél héten úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtunk rá vigyázni, de amúgy hál’ isten, sokat van nálunk. Ez nekünk is jó, a fiamnak, Samunak (Puskás Samu rendező és színész – a szerk.) is, egy kicsit végre magukban lehetnek, elmehetnek valahova.”

„Nem szólok bele”

Nincs abban semmi meglepő, hogy Juli rajongással beszél az unokájáról, aki szerinte nemcsak szép és okos, de nagyon jó humora is van.

Én egy átlagos nagymama vagyok, aki odáig van az unokájáért. Nemrég videótelefonáltunk, ami egy kicsit segít tompítani a hiányát. Vigyorog rám, integet, huncutkodik. Tényleg nagyon jó baba. Nem csoda, nagyszerű szülei vannak.

Dorina profi, hisz Noam a harmadik gyereke. De Samu is felnőtt a feladathoz, tele van szeretettel a gyerekei iránt, és végtelen türelme van hozzájuk, ha az kell. Hihetetlen, hogy nem is olyan régen még arról meséltem, hogy a ­fiaim egyetemisták, most meg már felnőtt emberek, és Samu édesapa is. Ciki, hogy ennyire öregszem… – mondja Juli a rá oly jellemző jókedvvel, aki korábban azt is elárulta, gyűlöli az intrikát. – ­Abba egyáltalán nem szólok bele, hogyan nevelik. Ha kérdeznék, elmondanám, mit gondolok, de erre nincs is szükségük.”