A Háttér Story podcast legújabb adásában két gyerekkori barát, Járai Máté és Nagy Sanyi volt a vendégünk. A beszélgetésben a rengeteg nevetés mellett azért komoly témákról is szó esett.

A Játékszín legújabb bemutatójában közösen kacagtatja a nézőket a két színész. Pályájuk annak idején együtt indult, ezért is nagy öröm számukra, hogy most, hosszú évek után újra több előadásban is egymás partnerei lehetnek a Teréz körúti teátrumban.

Együtt álmodtak

Csaknem harminc évvel ezelőtt egy osztályba jártak Toldy Mária iskolájába. Sok szintén híres, ma is reflektorfényben lévő osztálytársuk volt, például Nádasi Veronika, Bereczki Zoltán, Lajtai Kati, Kasza Tibi, Nagy Lóránt. De akadtak olyanok is, akik azóta már máshogyan kamatoztatták az ott szerzett tudást. „Volt például egy Antal Csilla nevű osztálytársnőnk, aki csodálatosan énekelt, és aztán énektanárnő lett belőle” – magyarázta Járai Máté.

Négyen-öten igazi szoros barátságba keveredtünk, annyira, hogy volt olyan, hogy álmomban felébredve azt mondtam: ’Á, ezt az Antal Csilla simán elénekli’, és visszaaludtam. Tehát annyira együtt gondolkodtunk, hogy szinte együtt is álmodtunk. Nagyon jó időszak volt, tényleg.

„Ő megkapta, engem kirúgtak”

Aztán hosszú időre elvált a pályájuk. Nagy Sanyit néhány osztálytársával együtt felvették a Színművészetire, Mátét azonban nem. Míg előbbi a diploma után fővárosi színházba szerződött, utóbbi vidéken kapott munkát. Évtizedek után azonban újra találkozhattak a színpadon is.

„Ami nekem a legnagyobb döbbenet volt Sanyival kapcsolatban, hogy húsz év után megláttam, miként dolgozik. A Cirkuszhercegnőt próbáltuk együtt Kecskeméten, és elámultam azon, hogy ez alatt a húsz év alatt Sanyi mindent megtanult a pályáról. Pontosan tudja, mit hogyan kell színpadon innen és túl. Egy csomó mindent tanulok tőle, például arról, hogyan kell kiállni magadért a szakmán belül, amit a Sanyi maximálisan tökélyre fejlesztett. Olyan tanítómesterei voltak, akikkel együtt játszott, mint Szerednyey Béla vagy Gálvölgyi János, tehát ők ezt pontosan tudták, mert egy olyan világból jöttek, amikor a színészszakmának hatalmas volt a nimbusza. Ma már ez nincs, és ha mi nem állunk ki saját magunkért, akkor senki nem fog. Nagyon sokszor elhangzik nálunk otthon, hogy ’bezzeg a Nagy Sanyi’…

A feleségem, Kíra, aki egyébként imádja a Sanyit, mindig azt kérdezi: ’A Sanyival ezt meg lehetne csinálni? A Sanyival ezt megcsinálnák, amit most veled?’ Én meg hebegek-habogok: ’Hát lehet, hogy vele nem…’ És akkor felhívom, és megkérdezem: ’Te elvállalnád ezt ilyen feltételekkel?’ Érdekérvényesítésben egyszerűen meghalad engem, legyen szó gázsi- vagy szereptárgyalásról. Meg kell tőle tanulnom, vagy el kell tőle lesnem, hogyan lennék képes önmagamért jobban kiállni.

Régen ezt nem kellett, ezt mások csinálták. Ruttkai Évának még nem kellett azért harcolnia, hogy megkapja a megfelelő fizetést, mert nem volt kérdés, hogy neki azt kell kapnia, de ma ez már egyáltalán nem így van.”

Változás kint és bent

Sanyi elárulta, ő mikor változtatott a szemléletén.

„Nekem a Covid-időszak volt az, amikor letisztult bennem sok minden, és rávilágított arra, miért kell magamért kiállni. Bajban ismerszik meg, kire számíthat az ember, az akkori anyaszínházammal kapcsolatban például úgy éreztem, nem becsülte meg a lojalitásom. A fellépésekkel ugyanígy voltam. Ha fölhívtak, hogy 40-50 percet kéne énekelni valahol, és mondtam, hogy jó, akkor 10 forint, vagy 15, arra azt kérdezték, hogy ’Nem lehetne inkább 8’? Én meg elfogadtam, hogy oké, akkor legyen 8. Lement a pandémia, fölhívtak, hogy lenne egy rendezvény, énekelni kéne 50 percet, és azt mondtam, 25 forint. Soha többet nem kérdezték meg, hogy lehetne-e nyolc. Azért nem, mert bennem ez a dolog megváltozott, és ami bent megváltozik, az megváltozik kint is. Onnantól kezdve soha senki nem kérdőjelezte meg, hogy nekem jár-e az a gázsi. Mert egyszer csak azt mondtam: hiába várom, hogy a világ majd nekem segít, nekem kell segítenem magamon.”

A teljes beszélgetést itt nézheti meg

És itt hallgathatja meg

Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu