Ruttkai Éva halálának oka: a gyász és a betegség terheit cipelte utolsó éveiben
Ruttkai Éva számára Latinovits halála után nehéz évek következtek. Előbb agyvérzést kapott, majd halálos diagnózist. Két év alatt legyőzte a rák. Utolsó éveiben a színpad tartotta benne a lelket.
Közel negyven év telt el azóta, hogy Ruttkai Éva 1986. szeptember 27-én örökre lehunyta a szemét. Mindössze 58 éves volt. A hír sokkolta az országot, a közönség nem akarta elhinni, hogy a mindig sugárzó, elegáns színésznőt végleg elveszítette. Ruttkai életének utolsó éveiben a gyász és betegsége terhét cipelte. Ebből azonban a színpadon semmit sem mutatott. Kollégái szerint méltósággal viselte a betegségét, és nem akarta, hogy sajnálják.
Sosem tudta elfogadni, hogy Latinovits öngyilkos lett
Ruttkai Éva tíz évvel halála előtt veszítette el élete nagy szerelmét, Latinovits Zoltánt. A színész 1976-os halála örök kérdőjel maradt számára. Mindvégig képtelen volt elfogadni, hogy Latinovits öngyilkos lett volna: úgy hitte, a színész csak elvétette a a lassító vonatra ugrást, amit gyerekkora óta előszeretettel űzött. Ezért mindig balesetként beszélt Latinovits haláláról. A gyászban először lelkileg roppant meg, majd ezt követően betegeskedni kezdett.
Ez volt Ruttkai Éva halálának oka
Ruttkai Éva a 80-as években agyvérzést kapott. A kórházban Sas József látogatta, aki nem sokkal korábban a Mikroszkóp Színházba hívta játszani. Sas később maga is agyvérzést szenvedett, s épp Ruttkai volt az, akinek tartásából erőt merített. Bár a színésznő akkor még felépült, az egyik kezét már soha nem tudta úgy használni, mint előtte. 1984-ben pedig jött a végzetes diagnózis: mellrákot állapítottak meg nála, amely két év múlva le is győzte őt. Élete utolsó napjaiban kórházban kezelték, és mindössze egy emelet választotta el első férjétől, gyermekének édesapjától. Gábor Miklóst ugyanis éppen abba a kórházba vitték egy nem életveszélyes betegség miatt. Ám Ruttkai végül anélkül halt meg, hogy búcsút tudott volna venni volt férjétől.
Így viselte betegségét utolsó éveiben
A pályatársak szerint Ruttkai Éva a legnehezebb időszakban is megőrizte azt a tartást, amely egész életében jellemezte. A Vígszínház művészei közül többen úgy emlékeztek: soha nem engedte, hogy a nézők akár csak megsejtsék, min megy keresztül. Halála után Koltai Tamás kritikus így búcsúzott tőle:
„Nem akart tudomást venni a betegségéről, s még kevésbé akarta a világ tudomására hozni. Mindig is az életét vitte a színpadra, s nem fordítva, nem úgy, hogy hétköznapi használatra szerepet csinált volna belőle. 'A színésznek el kell temetnie, lelke legbelső zugába kell zárnia egyéni életének kínjait, fájdalmát' – ezt még jóval korábban mondta. És még ezt is: 'Az ember annyit ér, amennyit nem ad fel.' Játszott.
Játszott akkor is, amikor karjával már nem bírta átölelni szerepe szerint a partnernőjét. Ez fájt neki, de tovább játszott, és mosolygott. Tudott valamit, és a titkát magával vitte.”
Kiemelt kép: Fortepan/Kotnyek Antal