Reggelim: „A reggeleim a kiskutyámmal indulnak. Pipivel ébredés után mindig sétálunk egy fél órát. Előtte csak egy pohár meleg vizet iszom citromosan. Miután hazaérünk, eszem egy banánt. Addig megfőzöm a kávémat, amit tejjel iszom.”
Tízóraim: „Rengetegféle gyógyvizet fogyasztok. Ezeket felváltva, kúraszerűen variálom naponta 1-3 pohárral. Többek között a Lukács Gyógyfürdő vizét is, mert kiválóan alkalmas különböző ízületi betegségekre, de csontritkulásra is ajánlják.”
Ebédem
„Bár Buda szívében nőttem fel, megszerettem a vidéki életet. Lassan megint lehet a konyhakertemben is friss növényeket termeszteni. De piacra is rendszeresen járok minden szombaton. Most vettem friss zöld spárgát, amit azonnal el is készítettem. Ilyenkor jön jól, hogy mindig van a fagyasztómban alaplé. A csirkelábból rengeteg kollagént tudok kifőzni, ezt használom fel különböző ételekhez. Friss zöldségekből gyorsan, isteni finomakat lehet főzni. Például főzelékeket, amit én rántás nélkül, tükörtojással szeretek. Emlékszem, amikor New Yorkban éltem, és összetalálkoztam egy magyar származású úrral, megkért, főzzek neki finomakat. Hetente kellett készítenem neki borsófőzeléket egy hatliteres lábasban. Legutóbb friss bébispenótból, pár gerezd fokhagymából és tejből finom levest főztem. Ahogy a zenében, a főzésben is impovizálni szeretek.
Húsvét után a pulykasonkámból is isteni fasírtot csináltam. Ha pedig a barátnőimmel beülünk ebédelni, akkor mindig egy könnyű cézársalátát kérek.”
Uzsonnám: „Általában gyümölcsöt eszegetek.”
Vacsorám: „A hűtőmben mindig van csirkehús és hal. A lazacot füstölve és sütve, kis zöldsalátával nagyon szeretem. Hat óra után azonban már nem eszem semmit. Viszont teázni nagyon szeretek, az lenyugtat, könnyebben elalszom utána.”
A Fehér Házban az elnökkel vacsorázott
Magdi bejárta a fél világot, és közben sok mindent meg is kóstolt. Persze a jó élmények mellett kellemetlen meglepetésekben is volt része.
„Sosem felejtem el, pedig 11 éves voltam, amikor Washingtonban Johnson elnöknek énekeltünk a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusával, utána pedig vacsorát is kaptunk: ahogy az a gyerekeknél lenni szokott, hiába volt gyönyörűen terített asztalt, ahogy körbeültük, és megláttuk a csirkecombokat, nem is gondolkodtunk, hol vagyunk… Csak nekiestünk az ételnek. Amikor azonban jóízűen beleharaptunk, csalódottan vettük észre: édes rántott csirkecombok voltak. Minden az arcunkra volt írva.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
