A változás számára nem egyszerűen egy látványos fogyás története. Azt mondja, közben az evéshez, a testéhez és önmagához való viszonya is alapvetően megváltozott. Ma pedig már tudja azt is, hogyan élvezze az ételeket mértékkel, és hogyan őrizze meg az alakját.

Tavaly karácsonykor még 106 kilósan mesélte az üzletasszony nekünk, miként jutott el odáig, hogy a súlyfeleslege már az egészségét is veszélyezteti. Azóta újabb fontos állomáshoz érkezett: most 58 kiló.

„Megfizettem a tanulópénzt”

Tóth Ildikónál évekkel ezelőtt inzulinrezisztenciát és Hashimoto-szindrómát állapítottak meg. A hormonkezelés után a panaszai rendeződtek, a súlya azonban tovább emelkedett, ezért végül endokrinológusa és kardiológusa javaslatára gyomor-bypass műtéten esett át. Akkor 106 kiló volt. A beavatkozást követően fokozatosan indult meg a fogyása, és mostanra 58 kilóra lett. A műtét utáni időszak azonban korántsem volt könnyű, a gyomrát fokozatosan kellett visszaszoktatnia az ételhez. „Nagyon rossz­ volt az első időszak. Pépeset ettem, aztán levest, később már szilárd ételt. Néha persze én is belekóstoltam valamibe, amit nagyon megkívántam, de akkor nagyon rosszul lettem. Megfizettem a tanulópénzt” – meséli.

Azóta pontosan tudja, hol vannak a határai. Egy étteremben például ma már egészen mást jelent számára egy vacsora, mint korábban. „Régen simán megrendeltem három fogást. Most vagy egy levest eszem, vagy egy főételt. És ennyi elég.” A családi legenda szerint ráadásul a férje sem maradt éhes, Ildikó maradékát ugyanis rendszerint ő ette meg, ennek köszönhetően nyolc-tíz kilót fel is szedett. „Már azt mondja, hogy velem nem szabad étterembe menni” – nevet Ildikó.

Fő az önfegyelem

Talán meglepő, de Ildikó a fogyása alatt nem száműzte teljesen a szénhidrátot. Evett csokoládét, sőt cukrozott kólát is ivott. Mindez tudatos volt: nem akarta, hogy túl gyorsan fogyjon le.

Nem akartam hirtelen lefogyni. Az volt a célom, hogy fokozatosan menjenek le a kilók, és a bőröm is tudjon alkalmazkodni.

Úgy tűnik, ez be is vált: a fokozatos fogyás miatt nem volt szüksége korrekciós műtétekre. Nem kellett bőrt eltávolítani vagy mellkorrekcióra mennie. Sőt a főzés iránti szenvedélye egyáltalán nem múlt el.

Nagyon szeretek főzni, ez az egyik hobbim. De azt már megtanultam: attól, hogy elkészítek valami finomat, még nem kell belőle rengeteget ennem. Az önfegyelem nagyon fontos.

Megrohanták tanácsokért

A változás a házasságára is jó hatással volt. Ildikó szerint férje különösen szereti a mostani, energikusabb, karcsúbb feleségét. „Húsz évvel ezelőtt egy hatvankilós nőbe szeretett bele. Aztán lettem sokkal nagyobb, nem cápa, bálna, most pedig megint körülbelül ott vagyok, ahol akkor voltam.”

A fogyásának híre egyébként messzebbre jutott, mint gondolta. A tavalyi interjúnk után rengeteg ember kereste meg, sokan tanácsot kértek tőle, mások a saját történetüket osztották meg vele.

Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien megkerestek, és azt érezték, hogy tudok nekik segíteni.

Éppen ezért Ildikó egy másik fontos dologra is felhívja a figyelmet: bár ő maga is kipróbált korábban különböző fogyókúrás szereket és injekciókat, ezek nála csak átmeneti eredményt hoztak. Ma már határozottan óv attól mindenkit, hogy saját szakállára kezdjen el fogyást segítő gyógyszereket használni. Különösen azért tartja ezt fontosnak, mert a következő időszakban az ilyen készítmények egyre könnyebben hozzáférhetővé válhatnak.

Attól, hogy valami fogyaszt, még nem lehet nyakra-főre használni. Ezek gyógyszerek, és annak is kell őket tekinteni. Nem kell anorexiásra fogyasztani magadat, mint Demi Moore vagy Nicole Kidman. Én azt mondom, hogy aki ilyen gyógyszert akar használni, az mindenképpen menjen el szakemberhez. Ne az legyen: hallott róla, hogy ettől lehet fogyni, és akkor valaki saját magától kezdi el.