A 35. Nemzetközi Operett-díj gálája a műfaj legjelentősebb nemzetközi ünnepe, ahol évről évre a legkiválóbb képviselőit jutalmazzák. A díj híre váratlanul érte a művésznőt. Kállay Bori egy esti telefonhívásból értesült az elismerésről, amikor dr. Vadász Dániel, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója közölte vele a meglepő hírt: a trieszti fesztivál bizottsága neki ítélte oda az életműdíjat.
„Először azt hittem, hogy viccel velem Dani, hiszen legendásan jó humora van – meséli nevetve Borika. – De győzködött, hogy igazat mond, és higgyem el neki, hogy nemrég hívták őt Triesztből.”
A december 26-ai ünnepélyes gála minden részlete felejthetetlen élménnyé vált. A zsúfolásig telt, 1500 férőhelyes színházban a díjat a műsor első részének végén adták át. Az est zenei apparátusa önmagában is impozáns volt: cigányzenekar, 52 tagú szimfonikus zenekar és 30 fős kórus kíséretében hangzott el a Hajmási Péter, amely elementáris hatást gyakorolt a közönségre.
Hatalmas tapsvihar fogadta
A díjátadás pillanatai különösen meghatóak voltak. A hatalmas kivetítőn Kállay Bori elmúlt hatvan évének emlékezetes pillanatai peregtek, miközben a közönség hosszú vastapssal ünnepelte a művésznőt. Az olasz nézők lelkes fogadtatása mélyen megérintette az énekesnőt. A díj indoklására a gálát követő vacsorán derült fény: egy karmester javasolta Kállay Bori nevét, aki korábban Triesztben látta őt a Csárdáskirálynő olasz nyelvű előadásában. A művésznő sokoldalúsága – szubrett- és primadonnasikerei, színészi játéka, tánctudása és énekművészete – egyöntetű elismerést váltott ki a döntőbizottságból.
Az ünneplés hazai folytatása sem maradt el. Debrecenben, ahol 1969 és 1988 között a Csokonai Nemzeti Színház társulatának meghatározó tagja volt, a közönség szilveszteri előadásokon köszöntötte vastapssal. Kállay Bori megköszönte a közönségnek, és elmondta, hogy Debrecen a szívében az egyik legfontosabb helyet foglalja el, hiszen itt volt először színházban (a Sybill című operettet látta kislányként), itt lett színésznő, és itt született a lánya, Fonyó Barbara.
Majd beszédét így zárta: „Ez a díj visszaigazolása annak, hogy ’valamit azért csak jól csináltam!’”
A művésznő szívét mély hála és öröm tölti el: hat évtizedes pályája visszaigazolásaként tekint erre a rendkívüli elismerésre, amely méltó koronája egy kivételes operettéletműnek.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
