Micsoda éve volt! Az erdők és a hegyek fia ő, aki ma már jobbnál jobb szerepekre vadászik: Hunyadi Jánosának köszönhetően be is válogatták Európa legtehetségesebb fiatal színészei közé. A budapesti karácsonyi vásárba idén már ki sem merészkedik, hiszen tudja: lépten-nyomon felismernék.

A Hunyadinak köszönhetően Kádár L. Gellért járja a világot, de pár hete Bécsben épp egy osztrák–magyar koprodukcióban készült filmben forgatott. A császárváros után már az angyalok városába, Los Angelesbe utazott az ottani Magyar Filmfesztiválra. Ennél jobban nem is zárhatná a 2025-ös évet: első külföldi produkciója után egy újabb, tengerentúli utazás. Szakmai vonalon megduplázott karácsonyi ajándék.

„A pap ajándékozta meg őket a fával”

Gyerek- és kamaszkora viszont Erdélyhez, a Kovászna megyei Zabolához köti. Nem tagadja, az ünnepek közeledtével különösen hazahúzza a szíve. „Nem tudom, hogy ez honnan jött, nem is emlékszem, hogy láttam volna bárkitől, de amikor már fel volt öltöztetve a fenyőfánk, szerettem aláfeküdni, és úgy csodálni a díszeket, a fényeket, a teljes pompát. Belenézni abba a varázslatos sugárzásba. Erre vártam mindig. Fekve szívni magamba a karácsonyfa páratlan illatát.” Zabolán akkoriban még az volt a szokás, hogy a falu férfiemberei korán reggel együtt indultak el az erdőbe, onnan hozták a fenyőfát.

„Egy idő után jött a szigorítás, a rendszer már nem engedte meg, hogy a község lakói így szerezzék be. Büntetéssel riogatták a helybelieket. Onnantól kezdve pénzért kellett venni. Pedig addig ez mindig óriási izgalommal járt. Vártam, hogy ha nagy leszek, majd én is a felnőttekkel tarthatok. Sajnos erre már nem kerülhetett sor. Ez az élmény kimaradt az akkori életemből. Voltak viszont olyan évek is, amikor apám harangozóként a kántorral és a gondnokkal együtt a templomból hozott fát. A pap ajándékozta meg őket. Választhattak egyet azok közül, amelyek nem kerültek az oltár mellé.”

„Nem marad rajtam egy deka sem”

Emlékei között az otthoni ízek is erősen élnek. A csülökkel tálalt töltött káposzta, a bejgli, a havasi kifli, a kókuszos csokiszelet. „Ez a negyedik karácsonyom Magyarországon, de itt is a bőség zavarával küzdök ilyenkor. Húsleves is van, meg kacsasült, csodás falatok. A nagy kedvencem itt is a bejgli. Az eszem már azt diktálja, hogy legyen elég, a szemem viszont még mindig kívánja. Szerencsére ehetek bármit és bármennyit, nem marad rajtam egy deka sem. Régen vigyáznom kellett a süteményekkel. Ma már semmit nem kell megvonnom magamtól. Tudom, hol a határ, ám ha egy kicsit túl is töltöm magam, gyorsan lebontja a szervezetem. A mozgás, az erősítő gyakorlatok sora egyetlen napomból sem marad ki.”

Korábbi éveiben természetesen a várható ajándékok is megmozgatták a fantáziáját. December 20-án született, így már karácsony előtt izgatottan bontogatta a szüleitől kapott kis csomagokat.

„A legjobban a színes ceruzáknak örültem. Nagyon szerettem rajzolni, színezni. Ma az a legnagyobb örömöm, ha a szeretteim körében lehetek. A társasjátékok, a nagy beszélgetések teszik igazán kellemessé az ünnepet. Az adventi vásárt az idén kihagyom a fővárosban. Szívesen körülnéznék most is, de a Hunyadi óta lépten-nyomon megállítanak, így bármennyire is vonz a forralt bor és a kürtőskalács csodás illata, le kell mondanom róla. Persze csak Budapesten.”

„Kimagaslok a tömegből”

A párjával már megbeszélték, hogy vonatra ülnek, és átmennek Bécsbe, ott szívják magunkba a karácsonyi vásár varázsát. A Rathausplatzon, vagyis a Városháza téren a 190 centijével ugyan kimagaslik a tömegből, mégsem állítják meg annyian, mint idehaza. „Külföldön a leggyakrabban olasznak néznek. Rómában is ezt mondták, amikor tűzvörös szerelésben megjelentem a Hunyadi vetítése után. Nincsenek olyan erős vonásaim, amelyek egyértelműen arra utalnának, hogy magyar vagyok. Egy lovasedzés után, ahogy kijöttem a zuhany alól a fejemre tekert törülközővel, valaki megjegyezte, hogy úgy nézek ki, mint egy török. Lehet, mondtam. De az indiai maharadzsát is el tudnám játszani. Az osztrák filmben egyébként, amely az 56-os forradalom emlékére készül, magyar fiú, a diákszövetség vezetője leszek. Profi csapattal dolgoztam. Nagy ajándék volt ez is.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu