A Balázsandi – így hívja a szakmánkban mindenki – már kis korában találkozott az operettel. „Emlékszem, a tévében fekete-fehérben láttam a Csárdáskirálynőt, és nagyon megtetszett ez a stílus. Aztán később elkezdtem otthon hanglemezen hallgatni operetteket.”
Balázs Andi tízéves lehetett, amikor a Szolnoki Szigligeti Színházban látta élete első operettelőadását, a Sybillt, és természetesen amikor színésznő lett, akkor sem kerülte el ez a műfaj. „Hála istennek, játszom néha operettekben, és nagyon örülök neki. Bevallom, szeretem a műfajnak ezt a habos-babosságát, és élvezem a tollakat és a brilleket magamon, illetve imádom az operettek történeteit. Annyira vidámak és életigenlőek. Viszont amitől nagyon szoktam sírni, az a Marica grófnőben a Hej, cigány dal. A mai napig akármikor játszom benne, az mindig megdobbantja a szívemet.”
Elárulok egy kis kulisszatitkot: mi is egy operettnek köszönhetjük az ismeretségünket Andival. 2003 lehetett, amikor egy utazószínház felkért, hogy ugorjak be a Luxemburg grófja előadásukba. Mondták, hogy teljesen ugyanaz a szövegkönyv, mint az Operettszínházban. Az előadás Keszthelyen volt.
Budapesten felszálltam a turnébuszra, és egy kedves, mosolygós lány mondta, hogy nyugodtan üljek mellé. Ő volt a Balázsandi.
Kérdezte, hogy mondjuk-e össze a jeleneteinket. Mondtam, nekünk nincsenek is közös jeleneteink… Kiderült, hogy tévedtem, mert ebben a verzióban hét közös jelenetem volt vele. Keszthely szerencsére nincs közel, így volt időm megtanulni. „A buszon végszavaztam neked. Arra is emlékszem, hogy én ott láttak először színpadon.
Azt tudtam, hogy egy fiatal operettcsillag vagy, mert éppen akkor kaptad meg a Marsallbot-díjat. A humorunk is nagyon passzolt.
Egyébként a Luxemburg grófja is az egyik nagy kedvencem. A sok ármány után végül minden jóra fordul.”
Véleményem szerint az operett műfajában még csak most kezdődik neki az igazi karrier, hiszen az operettkomika szerepkörbe – koránál fogva – csak most érik bele. „Operettkomikát már játszottam. A Lili bárónőben Illésházy Krisztinát, és ezt még szeretném továbbra is, ameddig csak lehet. Szerintem van még benne 30 év.”
Kiáltana utána a Régi nyár Mimózája is. Remélem, egyszer megrendezhetem neki. De most éppen egy másik különlegességen dolgozunk. A Mézesvölgyi Nyár keretén belül lesz egy operettgála, ahol az „operettesek” mellett olyan színészek lépnek fel, akinek a nevét a nézők nem kapcsolják össze az operett műfajával.
Kiemelt kép és fotó: Archív
