2024. december 19-én épp egy előadás próbájára igyekezett Nagy Tamás, amikor vezetés közben rosszul lett. Még sikerült eljutnia a helyszínre, ahol rövidesen eszméletét vesztette. A kórházban kiderült, sztrókja van. A felépülése még hónapokig eltarthat.
A test nem felejt
Tomi egyelőre mankóval közlekedik, a mindennapjait a rehabilitáció teszi ki. Kőkeményen dolgozik azért, hogy minél hamarabb visszakaphassa a régi életét, és újra színpadra állhasson. A sors nem először teszi próbára. „Ez a harmadik sztrókom. A múltban sok stressz ért, és a vérnyomásom is magas volt.
Régen két végén égettem a gyertyát. Ezt nem szabadott volna. Ma már tisztán látom, hogy ez nem volt helyes.
Nagyon sokat tanultam a múltbéli hibáimból, de sajnos a test nem felejt” – utal életének azon sötét fejezetére, mikor alkoholproblémái voltak, depresszióval küzdött, a betegségre szedett gyógyszerek pedig függővé tették.
Kis híján eldobta magától az életét, végül az ördögi körforgásból a családja rántotta ki. Volt felesége és három gyermeke görbe tükröt tartott elé, és kitartásának hála sikerült maga mögött hagynia a függőségeit. A történtek megtanították jobban értékelni az életét, és ez az erő viszi előre most is, hogy újra az egészségéért harcol.
Kollégái hívták a mentőket
De mi is történt pontosan? A NOX az eddigi legnagyobb, MVM Dome-beli koncertjére készült, amelynek időpontját 2025 márciusára tűzték ki. A csapat már hónapokkal korábban gőzerővel próbált, amellyel párhuzamosan Tomi a Diótörő a jégen című jégbalett produkcióban is dolgozott. Erre készült aznap is, amikor megtörtént a baj. „Az egyik próbára vezettem épp, és miután megérkeztem, éreztem, hogy valami nincs rendben.
Rosszul lettem, és onnantól kezdve teljes filmszakadás.
Elveszítettem az eszméletemet, és csak a kórházban tértem magamhoz. Ott mondták el, mi történt velem. Addig igazán fel sem fogtam, mi is zajlott le. Lassan gyógyulok, de ha egy szóval kellene válaszolnom, élek, és ez a legfontosabb!” – árulta el Tamás.
A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően ugyan napról napra jobban van, de az említett nagyszabású koncerten csak egy botra támaszkodva tudta köszönteni a rajongókat néhány pillanat erejéig. „Nagyon sokféle érzés kavargott bennem a színpadon. Az első és a legfontosabb az a szeretet és tapsvihar, amit a csapattól és a közönségtől kaptam. Felemelő volt, és felért millió gyógyszerrel. Irdatlanul büszke voltam a produkcióra és mindenkire, akinek része volt ebben a csodában.”
Májusban ötvenéves lesz
Koncertek és zenekari próbák helyett most kezelésekre jár. „Elég sűrű a programom: gyógytorna, kéztorna, logopédus, pszichológus és rengeteg pihenés. A szakemberek mindent megtesznek értem, én pedig igyekszem a lehető legkomolyabban venni a rehabilitációt. Szerintem jó beteg vagyok. Már az elején eldöntöttem, hogy rendbe kell jönnöm. Rengeteg mindent átértékeltem amíg a kórházban voltam, és egy dolgot biztosan megtanultam, türelmesnek kell lennem. A felépülést nem lehet sürgetni – sóhajt a táncos-koreográfus.
Szerencsére ezen az úton nem egyedül kell sétálnia az ötvenéves művésznek. – A bátyám rengeteget segít, és van néhány közeli barátom, akikre bármikor számíthatok. A gyerekeim szintén mellettem vannak, ahogy a zenekar és a tánckar tagjai is. Szilvi (Péter Szabó Szilvia – a szerk.) mindenben támogat, és a menedzsment is óriási segítséget nyújt a háttérben. Nélkülük sokkal nehezebb lenne, ahogy a rajongóink nélkül is. Ez az év a gyógyulásról fog szólni, arról, hogy testileg-lelkileg megerősödjek. Már sokszor talpra álltam, és most is sikerülni fog! Hiszek benne, és mindennap ezen dolgozom!” – bizakodik Tamás.
Van segítség!
Ha segítségre van szüksége önnek, vagy valakinek a környezetében, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
Kiemelt kép és fotók: Horváth Miklós, Olajos Piroska/fotocentral.hu
