Milyen lehet úgy nyeregbe ülni, hogy semmit sem látunk, csak a fülünkre, a tapintásunkra, a szaglásunkra hagyatkozhatunk, és persze bízhatunk a lóban? Agárdi Szilvi pontosan ismeri ezt az érzést.
„Volt, hogy ledobott a ló”
Az énekesnő tizenegy éves korában kezdett el lovagolni, majd bő négy éve, amikor teljesen elvesztette a látását, abbahagyta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Hiányzott az érzés, az a szabadság, amit a lovaglás ad, és hát kellett valami, ami igazán kikapcsolt. Ekkor döntöttem el, hogy visszaülök a nyeregbe. Na jó, azért is, mert szeretem feszegetni a határaimat – teszi hozzá nevetve Szilvi, aki nem egyedül, hanem két másik lovassal űzi ezt a sportot. – Ez általában úgy működik, hogy két lovas között megyek. Az egyikük mögöttem, a másikuk pedig előttem lovagol. Aki előttem megy, annak a patadobogását hallgatom. Aki mögöttem van, az mindig szól, hogy mikor kell elhajolni az ágaknál.
Így is volt, hogy ledobott magáról a ló, vagy megijedt egy fácántól, és elszaladtunk a másik irányba.
Leírhatatlan és fantasztikus érzés lovagolni.”
Kell a bizalom
Szilvi azt mondja, muszáj bíznia az állatban. „Úgy irányítom a lovat, hogy nem tudom, merre megyek, viszont a ló látja, merre megyünk. És nekem el kell vele hitetnem, hogy ő biztonságban van, és azt is el kell hinnie, hogy tudom, merre akarok menni. Megérzi, ha bizonytalan vagyok, és az nem jó. Szóval ehhez óriási bizalom kell oda-vissza. Ez egy csodálatos ember és állat kapcsolat.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az énekesnő rendszeresen posztol a közösségi oldalaira lovaglás közben készített képeket, videókat, Pintér Tibor itt figyelt fel rá, és hívta el a Nemzeti Lovas Színházba a Valentin Gála előadásra, ahol a közönségtől vastapsot kapott az egyszerre lovagló és daloló énekesnő.
„Szívesebben lovaglom a magam lovát, de a próbákon és a gálán ez nem volt lehetséges, hiszen Tibinek remekül képzett, a közönséghez, a fényekhez, a hangos zenéhez szokott, jól idomított lovai vannak. Éppen ezért nyugodtan megbízhattam benne és az állatokban is. Nekem ez óriási élmény volt. Rengeteg szeretetet kaptam a társulattól és a közönségtől, remélem, én is tudtam ezt viszonozni mindenkinek.”
„Elfelejtem a korlátaimat”
Szilvi máskor is szeret kilépni a komfortzónájából, például újra elkezdett korcsolyázni is.„Vittem a fehér botomat, és a palánk mellett koriztam, máskor a férjem, Gergő karjába kapaszkodva siklottam. Persze nem gyorsan. Senki nem jött nekem, kikerültek az emberek – neveti el magát Szilva, majd egy kicsit elgondolkodva így folytatja: – Nemcsak azért szeretek lovagolni, korcsolyázni, vagy bármi olyat csinálni, amiről nem is gondolnák, hogy egy vak ember is meg tudja tenni.
Jó kilépni a komfortzónámból, hanem azért is, mert erre az időre elfelejtem a korlátaimat, az ezzel járó problémákat. Mindezt ajándéknak tekintem, és nem is kérek semmit sem a közelgő harmincadik születésnapomra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nemcsak azért, mert amúgy sem ünneplem a szülinapokat, hanem mert már megkaptam az élet ajándékát, a férjemet, Gergőt, a szerető családot és közönséget.”
Újabb színházi szerepet kapott
Szilvi és Pintér Tibor újra együtt dolgoznak majd, a színész ugyanis szerepet ajánlott neki a társulata már futó Honfoglalás című darabjában. „Nemsokára elkezdődnek a próbák, és nyáron lépek majd színpadra.”
Kiemelt kép: Archív
