Nemrég ért véget a Csináljuk a fesztivált! A produkció férfi műsorvezetője, Fodor Imre számára egyáltalán nem voltak idegenek azok a dalok, amelyek felcsendültek a verseny során.
„Romantikus lelkületű fiú voltam”
„Beleszülettem a slágerek világába, édesapám nevelőapja ugyanis nem volt más, mint Szenes Iván. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk, én is ismertem őt, de rám már jóval kisebb hatással volt. Azért magam is őrzök emlékeket a Rezső téri születésnapokról. Apám édesapja, akit szintén Fodor Imrének hívtak, pedig a József Attila Színház alapító igazgatója volt. Tulajdonképpen ő hozta vissza a háború után a fővárosba a zenés színjátszást. Olyan darabok ősbemutatói fűződnek az igazgatóságához, mint A szabin nők elrablása vagy A kaktusz virága – meséli Imre. – Szóval több szálon be voltam kötve a zenés világba, és már gyerekkoromban az Itt a lux, itt a lux, itt a luxusvonatot meg az Orchideákat énekeltem. Nagyon tetszett ezeknek a daloknak a szövegvilága. Az, hogy könnyedek, mégis mély tartalmuk van. Imádtam, ahogy Iván és a többiek a szavakkal bántak. Romantikus lelkületű fiú voltam, sőt a mai napig az vagyok, szóval azt gondoltam, ezekkel a sorokkal például, hogy „Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el, hosszú az az út, amit a küszöbömig megteszel”, jól lehet csajozni. Aztán édesanyám Demjén Rózsi– meg Omega-, apukám pedig Metro-rajongó volt, szóval többféle zenével ismerkedhettem meg már gyerekként.”
Nem a pénzért jár a lovira
Szenes Ivánnal a lóversenyek szeretete is összeköti Imrét. „Míg Iván az ügetőt imádta, addig én a galopp rajongója vagyok. Nagyon jó családba születtem. Apai nagymamámról még nem beszéltem, aki színésznő volt. Édesanyám pedig első generációs diplomásként egy módos kulák családból származott, és ennek köszönhetően a lovak már szintén egészen korán megjelentek az életemben – meséli a műsorvezető. – Már 30 évvel ezelőtt lovagolni kezdtem. A lóversennyel kapcsolatban mindig eszembe jut nagymamám, aki azt mondta: soha ne azért menjek ki a lovira, hogy pénzt nyerjek. Ez akkor is és azóta is így van. A kasszához soha nem megyek, csak hagyom, hogy a szememet és a lelkemet gyönyörködtesse ez a környezet. Szeretem a lovakat, de rajongani igazából kifejezetten az angol telivérekért rajongok. Rengeteg szépséget találtam a galopp világában, a zsokék, az angol telivérek, a témáról szóló festmények vagy irodalom. Ugyanígy vagyok a kutyákkal, az agarakkal.”
Semmi sem lehet fontosabb
Persze minden szenvedély eltörpül Imre legnagyobb életfeladata mellett. A műsorvezető számára ugyanis senki és semmi nem lehet fontosabb a kisfiánál. „Apám már gyerekkoromban azzal ugratott, hogy biztosan egy nyúl lesz a feleségem, mert én annyi gyereket szeretnék – nevet Imre. – Valóban mindig úgy gondoltam, hogy az apaság nekem való feladata. Aztán 9 évvel ezelőtt megszületett a fiam, és ő teljesen magával ragadta az életemet. Vince egyéves volt, amikor a feleségem elhagyott. Onnantól kezdve a láthatásokon kettesben voltam az egyéves fiammal, és már egész kicsi babaként ugyanúgy vittem magammal többnapos programokra is. Sőt még a kutyasétáltatáskor sem hagyhattam egyedül otthon. Emlékszem, mindig felöltöztettem, magamra kötöttem, és úgy mentünk a hidegben, az esőben is sétálni. Azt kell mondanom, hogy az élet nagyon szeret engem, mert nagyon klassz fiam van. Csodálatos a kapcsoltunk, és azt hiszem, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy én mindig ott vagyok, ha közös időnk van. Soha nem kések, nem hívok bébiszittert. Minden együtt töltött időt szeretek maximálisan kihasználni. Olyankor nem vállalok munkát, hiába hívnak, nem megyek bulizni, hanem még este is ülök az ágy végén, és őrzöm az álmát. Előfordult, hogy egy randiról is lemondtam, hiába volt ott valahol olyan hölgy, akivel a barátaim össze akartak ismertetni.”
Kiemelt kép és fotók: MTVA/Csöndör Kinga; Archív
