Két önálló egzisztenciájú, munkamániás, a múltban elkövetett hibáikból tanuló, boldogságot kereső ember találkozása volt az övék. A televíziós szakember és a színész-rendező ugyan évekkel ezelőtt már dolgozott együtt, ám amikor két és fél évvel ezelőtt újra összehozta őket a sors, rájöttek, hogy több van köztük mint munkakapcsolat…
Nem költöztek össze
„Szépen összecsiszolódtunk – kezdi Sraub Dezső. – A szerelem fogalma megfoghatatlan, de az biztos, hogy az életkor előrehaladtával állandóan változik. Viccesen azt szoktam mondani, a mi korunkban már nem a csillagokat hozzuk le a kedvesünknek az égből, hanem kimegyünk a hóba leszedni a fáról a friss naspolyát. Az odafigyelés nagyon fontos. Mindig kinyitom Zsuzsa előtt az ajtót, felsegítem rá a kabátot. Ő viszont ezt, talán mert megszokta a rohanó élettempóját, néha túl soknak tartja. Én azonban már csak ilyen maradok. Ha meglátok valami olyat, amit nagyon szeret, azonnal meglepem vele. Ezek apróságok, de egy kapcsolatban nagy jelentőséggel bírnak.” A pár eddig még nem költözött össze. Szívesen időznek egymás lakásában, ám mivel Dezső otthona ideálisabb, hiszen tartozik hozzá kert is, azt tekintik bázisnak.
„Mellettem ki tud kapcsolni!”
Ez a helyzet pedig tökéletesen megfelel nekik. „Mindkettőnk hivatása teljes embert kíván. Ha nekem épp turném van, nincs értelme, hogy Zsuzsa itt őrizze a házat, olyankor a saját otthonában van. Amikor viszont lehet, együtt vagyunk itt. Ő is sokat dolgozik. Előfordul, hogy ünnepnapokon is napi húsz-huszonöt munkatelefont kap, de mit csináljunk? A feszített életmódnak van előnye és hátránya is, de elfogadjuk a másik munkáját – mondja Straub Dezső. – Sokszor előfordul, hogy Zsuzsám reggeltől estig rohan, aztán este letesz egy párnát mellém a kanapéra, és mint egy kisgyerek, elalszik a vállamon. Jó érzés, hogy mellettem ki tud kapcsolni.”
Zsuzsa mosollyal nyugtázza párja szavait, majd így folytatja: „Dezső egész életében egy Adonisz volt, ez a régi képein is egyértelműen látszik. Ma is egy jóképű, sportos férfi, de nem csak a külsőségek számítanak. Az anyagi függetlenséget meg tudom teremteni magamnak, az érzelmi biztonságot viszont csak tőle kaphatom meg. Nagyon jó érzés, amikor egy férfinak nem kell elmagyarázni, hogyan viselkedjen egy nővel, hogy az biztonságban érezze magát mellette!”
A Valentin-napot külön töltik
Zsuzsa a hétvégéken szívesen tart Dezsővel a fellépésekre. „Ilyenkor útközben nagyokat röhögünk és élvezzük egymás társaságát! Így lesznek a szürke hétköznapokból ünnepek. Tavasztól őszig sok időt töltünk a veteményeskertünkben. Gazolunk, ültetünk, gondoskodunk a növényeinkről. Máskor sétálunk a környéken, esténként keresztrejtvényfejtő versenyt rendezünk.” „Dezsőnek jelenleg az utazás a lételeme, de remélem, tíz év múlva már inkább itthon ülünk egymás kezét fogva, összebújva, csendesen, és finn vagy szlovák népdalokat énekelünk” –mondja Zsuzsa nevetve.
A meghitt, közös pillanatokból azonban februárban nem sok fog jutni nekik, mert a színész-rendezőt Békéscsabára szólítja a kötelesség. Tersánszky Józsi Jenő A kegyelmes asszony portréja című vígjátékát fogja rendezni. „Így most egészen biztosan külön töltjük a Valentin-napot is, viszont a premierre Zsuzsa is eljön majd. Összességében azt kell mondanom, most boldog és elégedett vagyok az életemmel” – vallja be Straub Dezső.
Hatalmas bulikat csapnak
Zsuzsa büszke arra, hogy Dezső családjába bevezette a nagy ünnepnapokat. „A halloweenbulinkon például feldíszítjük a házat, ijesztő sminkben és jelmezekben sütőtökös finomságat eszünk, és együtt faragjuk a vicces ábrázatú tököket. Előfordul, hogy tizennyolcan is vagyunk egy családi partin, plusz két kutya” – árulja el.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu; Archív
