Barta Viki: „Peller Károlyt megkóstolta egy teknős”

Nem csoda, ha az Indiai-óceán kéksége, az őserdő, a híres óriásteknősök, a delfinek, a pazar fűszerek és gyümölcsök mind-mind Zanzibár szigetére csalogatják a turistákat. De vajon hogyan lesz egy elismert táncművész-koreográfusból idegen­vezető egy afrikai országban? Micsoda Véletlen! Van, amikor úgy érezzük, ki kell szakadnunk a szürke hétköznapokból. Barta Viki Közép-Afrikában, Zanzibáron talált új kihívásokra és hivatásra. „Tizenkilenc éves koromtól van jelen az életemben az afrikai vonal. Kétlaki életet éltem, aztán 2019-ben szerelmes lettem, majd teherbe estem, de a Covid miatt a párom nem kapott vízumot, így nem jöhetett Magyarországra. Végül én költöztem Zanzibárra – kezdi történetét. Kisfiával, a már négyéves Zayiddal azóta is a szigeten él. Jelenleg a turizmusban dolgozik, és imádja a munkáját. – Egyedülálló európai nőként, édesanyaként, keresztényként, betartva a muszlim ország hagyományait, nagyon nehéz boldogulni, de ha itt vagyok, nem értem, miért nem léptem ezt meg hamarabb” – mondja, hozzátéve, az afrikai életérzés korábbi munkatársait, barátait és civil ügyfeleit is abban a pillanatban átjárja, amint magukba szívják a helyi levegőt. A művészvilágban szájról szájra járt a hír, hogy Barta Viki Zanzibárra költözött, és hamarosan befutottak az első kérések is, tudna-e segíteni megszervezni egy nyaralást. A segítsége pedig lassan vállalkozássá nőtte ki magát. Ezekből az élményekből csemegézünk.

Büdös gyümölcs

A turisták sorát két népszerű színész, Fischl Mónika és Peller Károly nyitotta. „Ők valódi hősök voltak. Csupán öt napig tartózkodtak itt, de semmiből sem akartak kimaradni, a teknősetetésből sem. A vízi teknősök tengeri algás etetése nem a partról, hanem a vízben történik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tizenöt-húsz teknős összegyűlik, és bizony előfordul, hogy nem az algát, hanem az ember bőrét csípik meg. Karesz is így járt. Megkóstolta őt egy teknős, de nagyon jól és viccesen reagálta le. Aztán megnézték az óriás szárazföldi teknőst, aki százkilencvenkilenc éves, több mint egy méter magas, és kétszázötven kiló – sztorizgat Viki. – Szulák Andi pedig a kaméleonnal ismerkedett. Az elején azt mondta, biztos, hogy nem tehetem rá a kaméleont. Próbáltam győzködni, hogy ez egy cuki állat, és élvezni fogja, amint a körmével kapaszkodik a bőrébe. Végül engedett, és széles mosollyal fogadta a hüllőt. Andi és a lánya, Rozina az őserdei sétát is nagyon élvezték. Rozina pedig feladta a leckét nekem, miután a fejébe vette, hogy szeretné megkóstolni a duriánt, aminek nem volt szezonja. Ennek a trópusi gyümölcsnek borzalmas szaga van, a repterekről és a szállodákból is ki van tiltva. Végül sikerült szerezni neki. Pont akkor volt itt Falusi Mariann is, mindenki csemegézett belőle.”

Krumplipüré a levesben

Az influenszerek között népszerű Balatoni Jocónak – Jocó bácsi világa néven lett sikeres – a helyi levessel, az urojuval gyűlt a baja. „Mondhatni, Zanzibárnak ez a gulyáslevese. Kultikus étel, csak a magyar gyomornak szokatlan, főleg, ha látja valaki, hogyan készül. Többek között főtt krumplit, tojást, marhahússaslikot, falafelt, krumplipürébogyót öntenek le meleg mangó- és tamarinlével. Jocó nehezen szánta rá magát a kóstolásra, de a végén boldogan kanalazta a levest – idézi fel Viki. – Falusi Mariann járatát törölték a szigetre, egy nappal később érkezett, de akkor hatalmas lendülettel vetette bele magát a helyi életbe. Farkas Gábor Gabriellel pedig közös művészeti expedíciónk van a szigeten. Egyvalamit azonban mindenkinek tudni kell, itt semmi sem emlékeztet Magyarországra: mások a színek, az illatok, az emberek, a kultúra, a vallás. Nem szabad összehasonlítani a kettőt. Ettől olyan izgalmas és különleges.”

Kiemelt kép: Archív