Az HBO a Társas játék és a Terápia bemutatása után úgy döntött, emeli a tétet, és elkészíti az Aranyélet című sorozatot. A fordulatokban gazdag széria Miklósiék, egy látszólag tisztességes család mindennapjait követi nyomon.
Minden kezdet nehéz
A rátarti családanya, Miklósi Janka szerepét Ónodi Eszter kapta meg, bár igen kalandos út vezetett odáig. „Igazság szerint hívtak az előző két sorozatuk meghallgatására is. Mindkét alkalommal az utolsó körig jutottam, viszont nem én lettem a befutó. Így amikor hívtak az Aranyélet kapcsán, felemás érzéseim voltak, de úgy voltam vele, három a magyar igazság. El is mentem, majd néhány nap múlva telefonáltak, és közölték, nem engem választottak. El is döntöttem, hogy akkor én ezt a telefonszámot kitörlöm, mert bizonyára valami bajuk van velem. Majd néhány hónappal később váratlanul megcsörrent a telefonom, és elmondták, hogy rendezőcsere történt, mégis engem választottak, menjek el egy próbafelvételre” – eleveníti fel az első emlékeit az Aranyéletről Ónodi Eszter.
A sötétben tapogatóztunk
Ekkor találkozott először a sorozatbeli családjával, Thuróczy Szabolccsal, Olasz Renátóval és Döbrösi Laurával. „Nagyon jól éreztük magunkat, már ott elkezdtük fejtegetni a vélt és valós hasonlóságokat köztünk és a majdani gyerekeink között. Azért még itt is a sötétben tapogatóztunk, mert ahogy az lenni szokott a meghallgatásokon, csak egy-egy jelenetet játszottunk el, tehát igazából nem tudtuk, mire számíthatunk. Akkor éreztem először azt, hogy ez valami igazán különleges lesz, amikor megkaptam a teljes forgatókönyvet. Sosem felejtem el, Pécsre mentünk a színházzal vendégjátékra, amikor beleolvastam, és egyszerűen képtelen voltam letenni” – meséli boldogan.
Senki sem panaszkodott
Nem sokkal ezután bele is vágtak a forgatásba, ami évadonként nagyjából 80 napig tartott, nem mindig könnyű körülmények között. „Az első időszakban például szinte csak éjjelente forgattunk. Sok olyan kimerítő forgatási nap volt, amikor könnyedén kirobbanhattak volna konfliktusok, de ez egyszer sem fordult elő. A mi hátunkon fát lehetett vágni, olyan nagy munkabírású emberek dolgoztak együtt. Senki sem panaszkodott. Talán azért sem, mert mindenki érezte, milyen klassz dolog van készülőben” – mondja.
Máig összetartanak
Ennek ellenére még őket is meglepte az Aranyélet brutális sikere, ami, ha lehet, még inkább összekovácsolta őket. „Mi négyen, a Miklósi család, ahogy kikerült egy rész a vágószobából, elmentünk megnézni azt a főrendező lakására. Elképesztően vicces volt, ahogy kritikus színészekből átváltoztunk rajongó gyerekekké, és köröm rágva vártuk a következő részt. Nagyon megszerettem őket. Thuróczy Szabolcs azóta is jóbarátom és fontos szereplője az életemnek. Havonta beszélünk telefonon, van, hogy többször is. Döbrösi Laura pedig tudatos környezetvédő, nemrégiben arcjogát kezdett tanítani, egyébként kevesen tudják róla, mennyire jól énekel. A kisfiamat játszó Olasz Renátó pedig filmrendező lett, és már alig várom, hogy láthassam az első filmét. Időről időre találkozunk, és átbeszéljük, kivel mi van” – mondja a színésznő.
De nem csak miattuk marad örökre megkülönböztetett helyen a szívében az Aranyélet. „Janka egy jutalomjáték volt nekem. Ez a szerep a mai napig elkísér. Bizonyos meghallgatásokra azért hívnak, mert itt láttak. Őszintén szólva, tartottam is attól, hogy egy ilyen erős karakter beskatulyáz majd a főgonosz-szerepkörbe. Ezért is örültem annak, hogy például az Apatigrisben más típusú szereplő bőrébe bújhattam. Remélem, sokszor lesz még alkalmam filmen vagy sorozatban ilyen sokrétű és bonyolult figura megformálására.”
Janka miatt hárpia
Ónodi Eszter az Aranyélet második évadának bemutatója után Norvégiában részt vett egy filmbemutatón, ahol utolérték őt Janka bűnei. „Ebben az évadban már komoly bűncselekményeket követett el, és még gonoszabbá vált. A bemutató után beszélgettem egy ott élő magyarral, aki bevallotta, ha tudta volna, hogy valójában ilyen jó fej vagyok, rábeszéli a szomszédját is, hogy jöjjön el, mert ő a sorozatot nézve, úgy volt vele, ezzel a hárpiával soha az életben nem akar találkozni.”
Kiemelt képek: Archív, Nemesházi Péter
