Palotás Petra hamburgi mézeskalács házának bejárata előtt még be-bekúszik a nagyváros nyüzsgő zaja, de a kertjében élő madarak csiripelése és a mókusok kergetőzése már sejteti, nem mindennapi sétát tehetünk nála. A kívülről is bájos, több mint száz évvel ezelőtt épült házikóra tíz évvel ezelőtt bukkantak rá, de a sok jelentkező és licitáló között sokáig úgy érezték a férjével, Mirkóval, labdába sem rúghatnak, mert a vételárra egyre-másra licitáltak a tehetősebbnél tehetősebb vevők. „Egy idős néni élt benne akkoriban, egy egykori vadászfeleség, és mint utólag kiderült, érzelmi alapon döntötte el, kinek adja el a házát. Mi voltunk az egyetlen pár, akik nem kezdük el rombolni a falakat, akik rácsodálkoztak építészeti megoldásokra, tárgyakra, amelyeket kifejezetten szerettünk volna a házzal együtt megkapni. Akkor még nem tudtuk, ez lesz a szerencsénk, mert végül mi lettünk a tulajdonosok, és azóta is nagyon szeretjük nemcsak belülről, kívülről is, mert egy igazi oázis. Számomra az is fontos volt, hogy egy öreg épület legyen az otthonom, talán nem is olyan véletlen, hogy a regényeim is a múltban játszódnak” – kezdi Palotás Petra.
Azonnal megszokta, hogy errefelé mindenki előszeretettel dekorálja az évszaknak megfelelően a bejárati ajtót is, azt a német precizitást azonban, hogy tíznaponta vágják a füvet, még tizenhat év elteltével is furcsállja. Jobban szereti, hogy a klíma miatt náluk minden burjánzik. „Az időjárási viszonyoktól a vörös tégla megóvja az épületet. A házunktól éppen hét lépésre található egy patak is, emiatt pedig magasabb alapon áll, a bejárati ajtónkhoz egy lépcsősor vezet, amit nagyon szeretek virágokkal és saját készítésű koszorúkkal dekorálni.”
Galériánk az első képre kattintva megtekinthető, íme!
Palotás Petra legkedvesebb helyiségében legutóbb épp a Kékestető című regénye készült. Sok romantikus elképzelés született már arról, hogyan alkotnak az írók. Petra mindig nappal ír, azt pedig nevetve jegyezte meg, ha a lakásban nem is képes mindig tökéletes rendet tartani, főleg, ha épp leadási határideje van, zöld íróasztalán mindig makulátlan a tisztaság. A jegyzetein, a laptopján és egy-két bögre tejeskávén kívül csak egy írógép lehet rajta, amit a ház eredeti tulajdonosa ajándékozott neki. „Ha beszélni tudna, ez a zöld íróasztal, ezernyi történetet elmesélne. Már az idekerülése sem volt mindennapi, öt hónapot vártam rá, és mire megérkezett, szinte lemondtam róla. Még a tapétát is ehhez választottam, de egy időközben csődbe ment üzlet körüli jogi hercehurca miatt elakadt a szállítása” – mesélte.
Kiemelt kép és fotók: Archív
