Úgy tűnt, a majd egyéves elvonó után függőségtől mentes életet tud élni Molnár Gusztáv. Ám ez egyelőre nem sikerült neki. Valaki a Corvin negyednél fotózta le, ahogy fényes nappal részegen tántorog, majd félig a járdán, félig az úttesten leheveredik, később pedig egy kuka mellett kuporodik össze, a képeket pedig beküldte a Blikk szerkesztőségébe. Pillanatok alatt végigsöpört az interneten a szerencsétlen sorsú színész kínlódása, akinek egész biztosan nem erre a nyilvános megaláztatásra volt szüksége, hanem segítségre. Lapunkat megkereste a színész egy régi barátja, aki dühét és egyúttal aggodalmát fejezte ki a Storynak. „Borzalmas ezt tudni, látni. Én is próbáltam neki segíteni, de mindenkinek meg kell értenie, hogy csak annak lehet segíteni, aki magán is akar – kezdi a neve elhallgatását kérő barát, aki szerint Guszti még nem tart itt. – Ő jelenleg a hazudozásnál tart, és ott veri át a másikat, ahol tudja. Egy szó sem igaz a munkáiból, vagy hogy szenvedélybetegeknek segít, és rehabilitációs csoportot vezet bármilyen egészségügyi intézményben. Ott tart, hogyha józan, hihetetlen meggyőzően elő tudja adni, hogy rendbe akarja tenni az életét, a céljairól mesél, és hogy lábra akar állni. De ez csak ideig-óráig tart nála, sajnos. Én is hittem neki, segítettünk neki, de óriásit csalódtam benne, hogy újra és újra átejtett minket.”
Erőt kellene vennie magán
A baráttól úgy tudjuk, hogy Guszti – ahogy a korábbi szakításait – a legutóbbit is nehezen viseli, egyszerűen képtelen azt feldolgozni. Rendre megjelenik az exe lakásánál, ahol dörömböl, hangoskodik, és emiatt folyton rendőrt hívnak rá. A már említett lesifotók is a lány munkahelyének közelében készültek róla. Ekkor azonban nem rendőri intézkedés lett a vége, hanem a színészt mentő szállította kórházba, de másnap délután azonban már ki is engedték. „Úgy tudom, most Nagykovácsiban fogadta be egy jóindulatú hölgy, akit az interneten ismert meg. Ő ad neki pénzt is, amit sajnos Guszti alkoholra költ – meséli a barát, aki tehetetlennek érzi magát. – Nincs más lehetőség, csak az, hogy Guszti végre szembenézzen saját magával, és leszámoljon a hazugságaival. Erőt kellene vennie magán, és segítséget kell kérnie, mert ez így nem mehet tovább.”
Nem szabad feladni
Valóban, egy beteg, alkoholfüggő emberen nem a pár ezer forintért eladott lesifotók fognak segíteni, és nem is az ítélkező hangok, de ezt dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus bővebben is kifejti lapunknak. „Tudni kell, hogy az alkoholbetegek állandó harcot folytatnak saját magukkal. Egy hullámvasút az életük, a gyógyulás folyamata pedig rengeteg visszaeséssel jár. Sajnos nagyon ritka, hogy valaki egy elvonókúra után absztinens marad. De nem szabad feladni, újra és újra el kell menni terápiára. Legjobb a bentlakásos módszer, ahol rendszer, szabályok és kontroll van – kezdi dr. Makai, aki szerint nem csak a beteg szorul terápiára. – Sajnos nagyon sok esetben kihátrál a család, a barátok, a társ a beteg mögül, pedig megfelelő terápiával ők is kezelni tudnák az érzelmeiket, a félelmeiket. Természetesen fontos mindenkinek meghúznia egy határt, de azt gondolom, azt is érdemes tudni, hogy önmagában a tudat, hogy valakinek jelen vannak az életében a szerettei, növeli a biztonságérzetet. Ezzel pedig sokkal nagyobb az esélye a gyógyulásra, mintha magára maradna.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
