A Barátok közt egykori színésznője, Lékai-Kiss Ramóna 2019 januárjában adott életet első gyermekének, Noénak, aki alapjaiban változtatta meg a csinos televíziós életét. „Inkább azt mondom, hogy a prioritás lett más az életemben, egyébként azt vallom, hogy azért, mert egy nő anyává válik, még nem kell lemondania a kikapcsolódásról. Sőt! Együtt, családként kell felfedezni az élet új oldalát és annak szépségeit – mondja. – Mások lettek az igényeim, amióta szülővé váltam. Most az első számú helyen a családom áll, és az, hogy minél több időt töltsünk el hármasban. Ugyanakkor feltétlenül hiszünk abban a férjemmel, hogy az apa- és anyaszerep mellett a házastársi kapcsolatot is ápolni kell. Nem véletlenül randizunk időnként Mátéval, ahogyan az is nagyon fontos, hogy az illető önmagára és bizony a barátaira, a kikapcsolódásra, a szórakozásra is időt szánjon. Úgy érzem, mostanra megtaláltam a balanszot az életemben!”
„Mindig várom, hogy elszökjünk”
Na de milyen, amikor a 39 éves anyuka elszabadul, és kirúg a hámból? „Mindig nagyon várom, hogy a csajokkal elszökjünk nyaranta pár napra külföldre, jókat együnk, finom italokat igyunk, kártyázzunk, kicsit sírjunk, sokat nevessünk, és újult erővel térjünk vissza a családunkhoz. Bár mindig eltervezzük, hogy most aztán nagyon kirúgunk a hámból, de ebből általában az szokott lenni, hogy este tízkor már beájulunk a fáradtságtól – mondja nevetve Rami. – Nyilván ez azért is van, mert annak ellenére, hogy imádunk nőként létezni, nagyon sokrétű, multifunkcionális szerepet töltünk be, sok helyen bizonyítunk. Igyekszünk egészséges életmódot folytatni, ezáltal sportolunk és odafigyelünk a külsőnkre is, teljesen természetes, hogy háztartást vezetünk, keményen dolgozunk. Mindemellett pedig szeretnénk jó anyák és menő feleségek lenni, ja és persze önmagunkra is időt szakítani. Ez persze rengeteg energiát kíván az embertől, úgyhogy nem is csoda, ha vacsora után már nem a buliszerkó, hanem a pizsama után nyúlunk egy-egy görbe estén. Bezzeg húszévesen! – emlékszik vissza mosolyogva a színésznő. – Mindig négyesben, Szabó Erikával, Kinizsi Ottóval és Bruckmann Balázzsal jártuk a pesti éjszakát, sőt még az albérletemhez is volt kulcsuk, ugyanis nálam kezdődtek a partik, majd reggel hazavergődtünk, aztán forgattunk, és este folytattuk tovább a partizást.”
„A segítő kezet jó elfogadni”
Noha a partizás ma már leginkább egy-egy vacsorában, esti borozgatásban merül ki, ám Rami minden pillanatért nagyon hálás, hisz ezek sem valósulhatnának meg a férje vagy éppen a nagyszülők közreműködése nélkül. „Elképesztően nagy hősök azok a szülők, akiknek segítség nélkül, pláne egyedülálló szülőként kell helytállniuk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha valaki segítő kezet nyújt, azt jó elfogadni. Nálunk legalábbis soha nem volt ebből probléma, de azt nem tagadom: időbe telt, míg kiadtam a kezemből a gyeplőt. Nyilván meg kellett ismerkednem az anyai énemmel, bele kellett tanulnom a szülővé válásba, majd amikor ez szépen kialakult, akkor természetesen a nagyszülők voltak az elsők, akikre számíthattunk, és mindig minden körülmények között a segítségünkre vannak. Nem győzünk elég hálásak lenni nekik!”
Új időszámítás kezdődött
Míg Rami úgy érzi, hogy mára kitaposta a korábban járatlan utat, addig Balogh Edina nemrég lépett egy eddig ismeretlen ösvényre. Az édesanya október elején jelentette be, hogy 11 év együttlét után elválnak útjaik férjével és két gyermeke apjával, Som Krisztiánnal. „Az elmúlt tíz évben, amióta anyává váltam, annyira intenzíven éltem meg a szülői mivoltomat, hogy szinte sehova nem mentem a gyerekek nélkül. Úgy látszik, hogy most jött el az életemben az az időszak, amikor időt szánok magamra, a kapcsolataimra. Amikor fontossá vált, hogy töltődjek, kikapcsolódjak, és ne csak folyamatosan adjak magamból. Úgy vélem, ezáltal Noelnek és Lilinek is sokkal kiegyensúlyozottabb anyjuk tudok lenni! – vallja be Edina, aki azt is elárulta, hogy mit tanult a mögötte lévő időszakból. – Noel születése előtt csupán másfél évünk volt kettesben Krisztiánnal, utána minden idegszálunkkal a gyerekeinkre koncentráltunk. Nyilván utólag könnyű okosnak lenni, de ha valamit is okultam a válásunkból, az az, hogy több időt kellett volna hagyni magunknak a családalapítás előtt, illetve a szülővé válás után is nagyon vigyázni kell a kapcsolatainkra, időt és energiát kell szánni a barátainkra, hiszen ők az egyik legfontosabb bástyái az életünknek.”
„Jólesik olykor kiereszteni a gőzt”
Na de most, hogy új időszámítás kezdődött az életében, vajon mivel tölti azokat a napokat Edina, amikor a gyermekei az édesapjuknál vannak? „Egyébként sem vagyok egy elmászkálós anyuka, akiben tombol a vágy, hogy bulizzon, sőt régen sem voltam egy nagy partiarc, de a barátnőimmel természetesen jólesik olykor kiereszteni a gőzt – taglalja a Barátok közt egykori főszereplője, aki ma már inkább a konszolidált mulatság híve. Igaz, a húszas éveiben sem kellett szégyenkeznie a másnap miatt. – Tizennyolc éves voltam, amikor bekerültem a sorozatba, és onnantól fogva legfeljebb csak privát partikra, zárt körű eseményekre jártam, ahol mindenkit ismertem. Ezt megelőzően ugyan sokat buliztam, úgyhogy nem mondom, hogy nem éltem ki magam, de engem leginkább a sportolás, a festés és az utazás az, ami kikapcsol.”
Az ellentétek vonzzák egymást
Ramival és Nyári Diával közös ötyézésre azonban bármikor vevő Edina. „Örökre összeköt minket a közös múltunk. Ragaszkodom hozzájuk! – vallja be Edina. – Mindig is sok lánybarátom volt, a gimnáziumban is egy hatos fogat tagja voltam, úgyhogy nagyon szeretem női energiákkal körülvenni magam, a csajos programokat, nagy beszélgetéseket. Ramival és Diával az első pillanattól fogva megtaláltam a közös hangot, noha eleinte azért voltak apró csipkelődések, féltékenykedések – mondja nevetve. – Aztán persze hamar túlléptünk ezeken, és az évek során egyre inkább elmélyítettük a barátságunkat, noha meglehetősen különbözőek vagyunk. Én például sokkal zárkózottabb természet vagyok, mint ők, de talán pont attól ilyen jó az összhang közöttük, hogy kiegészítjük egymást!”
„A férjem rengeteg terhet levesz a vállamról”
A megfelelő összhang persze nemcsak a barátság, hanem egy jól működő házasság egyik fontos alappillére is. Nyári Dia és férje, Kovács Dániel kapcsolata a kritikusnak mondott hetedik évbe lépett, a színésznő mégis úgy érzi, hogy gyermeke apjával egyre jobb csapatot alkotnak. „Mindig is fiatalon szerettem volna édesanya lenni, és voltam olyan szerencsés, hogy hamar összesodort minket az élet a férjemmel. Egy éve voltunk együtt Danival, amikor elhatároztuk, hogy gyereket vállalunk, mert tudtam, hogy nemcsak társként, hanem szülőként is számíthatok rá. Így is lett! A férjem rengeteg terhet levesz a vállamról – vallja be a 30 éves édesanya, akinek párja ugyan maradéktalanul helytáll, ő maga azonban alaposan megszenvedte a kezdeti időszakot. – Azt gondoltam, hogy az lesz az igazi beteljesülés, életem legszebb időszaka, amikor édesanyává válok, ám a valóság korántsem volt ennyire meseszerű. Igazság szerint egyáltalán nem élveztem a kisbabás korszakot. Azt éreztem, hogy belecsöppentünk egy teljesen szürreális valóságba, úrrá lett rajtam a tehetetlenség, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek Zétivel. Szegénykém három hónapon keresztül folyamatosan sírt, én pedig teljesen kétségbe voltam esve, de szerencsére a férjem és az édesanyám mindvégig mellett álltak, és támogatottak lelkileg.”
„Igazi hippimutter vagyok”
Igaz, az elején adódtak nehézségek, az álmatlanul átvirrasztott hónapok után azonban minden beállt a normális kerékvágásba. „Szerencsére nem nyomta rá a bélyegét a házasságunkra ez az időszak, hisz közösen szenvedtünk, egymást soha nem bántottuk. Inkább igyekeztünk lazán hozzáállni a dolgokhoz, és ösztönösen cselekedni. Egyébként sem jellemző rám a túlféltés, sőt! A barátaim szerint igazi hippimutter vagyok – mondja nevetve Dia, aki jól tudja, hogy az emberek szívesen törnek pálcát egymás feje felett, ám őt sosem érdekelték a kéretlen tanácsok, és a fotelhuszárok kritikái. – Nem érdekel, amikor megbélyegeznek, hogy rossz anya vagyok. A gyereknevelés szerintem egyébként sem egyszemélyes feladat, hanem csapatmunka. Azért, mert egy nő anyává válik, még nem kell mindent terhet egyedül cipelnie. Nem szégyen segítséget kérni! Jó esetben az apukák és a nagyszülők is hadra foghatók, de tudom, hogy vannak olyan anyák, akik képtelenek akár egy percre is elszakadni a gyermeküktől. Én nem vagyok ez a típus. Bár a világon mindennél jobban szeretem Zétit, de nekem a kezdetektől fogva igényem volt arra, hogy olykor magamban legyek, elutazzunk kettesben a férjemmel, vagy kikapcsolódjak a barátnőimmel.”
Az apák is feltalálják magukat
Amíg az anyák elszabadulnak, addig az apukák is feltalálják magukat, hisz nemcsak a csajok jó barátnők, hanem a férjeik is igazi jó cimborák. „Edinával ritkábban van alkalmunk találkozni, Ramival viszont minden évben megejtjük a szokásos csajos nyaralásunkat – újságolja lelkesen Dia, aki nemhogy barátnőként, hanem családtagként tekint Ramónára. – Olyan, mintha a nővérem lenne. Egy időben még együtt is laktunk, majd mindketten megállapodtunk, családot alapítottunk, de soha egy pillanatra sem távolodtunk el egymástól. Ráadásul a férjeink is nagyon jóban vannak egymással. Legutóbb például, amikor Szlovéniában voltunk, akkor Máté és Dani együtt vigyáztak a gyerekekre, akik szintén imádják egymást. Igaz, Noé és Zéti – akárcsak mi Ramival – elég különböző természetűek. Míg az én fiam maga a veszély, akiben nulla félelemérzet van, mindent száz kilométer per órás sebességgel közelít meg, és lefáraszthatatlan, addig Noé sokkal megfontoltabb, nyugodtabb személyiség. De az élet már csak ilyen, az anyaság sem mindig kívánságműsor!”
Kiemelt képek és fotók: Borzi Vivien
